A csodával határos módon élte túl az évszázadokat Hódító Vilmos „propagandaszőnyege”, a bayeux-i kárpit

2021. április 21. 15:10 Múlt-kor

Korábban

Forradalmi szekértakaró és árja példakép

A kárpit körülbelül 50 centiméter széles, és 68,38 méter hosszú. Sokáig úgy vélték, hogy Bayeux-ban készült, de a latin feliratokban megfigyelhető anglicizmusok miatt ma már valószínűbbnek tartják, hogy eredetileg Angliában szőtték, és később került Bayeux-ba, ahol először egy 1476-os inventáriumban említik meg.

A képsorozat nincs befejezve, a vége hiányzik. Hogy ennek mi lehet az oka, azt nem tudni, de a feltételezések szerint eredetileg Vilmos koronázása zárta le a bayeux-i kárpiton látható történetet. A szakértők feltételezése szerint körülbelül 1,5 méterrel lehetett eredetileg hosszabb a jelenleginél.

A kárpit sikeresen túlélte a bayeux-i katedrális hugenották általi 1562-es kirablását. Igazán komoly veszélybe 1792-ben került ismét, amikor az ancien régime reprezentatív emlékei iránt mérsékelten fogékony forradalmárok elvitték a katedrálisból, hogy lőszeres szekerek letakarásául szolgáljon a későbbiekben. A helyi lakosok az életük kockáztatásával szerezték vissza a forradalmároktól a kárpitot.

1794-ben a helyi tanács másodszor is megmentette, amikor meghiúsította azokat a terveket, amelyek szerint egy karneváli dekoráció részeként darabokra vágták volna. Napóleon azonban felismerte a bayeux-i kárpitban rejlő propagandaértéket, és Anglia inváziójának tervezésével párhuzamosan megparancsolta, hogy hozzák fel a kárpitot a Louvre-ba, egyfajta támogatást remélve a Csatornán történő áthajózás terveihez.

A II. világháború alatt a nácikat is lenyűgözte a bayeux-i kárpit, akárcsak a francia császárt, mert úgy vélték, hogy – mivel a vikingeket és leszármazottaikat, a normannokat is árjának tekintették – nagyszerű előképül szolgál az árja faj Nagy-Britannia elleni inváziójához. A kárpitot előbb a Juaye-Mondaye apátságba, majd a Le Mans-hoz közeli Château de Sourches-ba vitették.

Mikor a szövetségesek 1944-ben Normandiában partra szálltak, az SS-őrök a Louvre-ba szállították a bayeux-i kárpitot. Mikor Hitler elrendelte Párizs bombázását, Heinrich Himmler megpróbálta Berlinbe vitetni a műalkotást, de a francia ellenállás elfoglalta a múzeumot, mielőtt a németek teljesíthették volna a parancsot. 1945-ben végül a Louvre-ban állították ki a kárpitot, mielőtt visszavitték volna jelenlegi őrzési helyére, Bayeux-ba.

2018-ban Emmanuel Macron francia elnök felvetette, hogy 2022-ben a francia állam kölcsönadja a kárpitot Nagy-Britanniának, így 950 év után újra angol földön lenne kiállítva. A nagy költözésre árnyékot vet, hogy 2020 januárjában szakértők aprólékosan megvizsgálták a műtárgyat, amelyet a vártnál lényegesen rosszabb állapotúnak találtak, és átfogó állagmegóvó restaurálását kezdeményezték, amelyet a francia múzeum felújításával párhuzamosan, 2024-2026 folyamán végeznének. A koronavírus-világjárvány, valamint Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból csak tovább bonyolították a helyzetet, így nem tudni, valóban megtörténik-e majd a kárpit nagy utazása.

előző oldal 5 / 5