Az anschluss nélküli Anschluss

Eddig és ne tovább

Hitler február 20-ai beszédében, amit első ízben közvetített az osztrák rádió is, egy szóval sem említette Ausztria függetlenségét, ugyanakkor utalt arra, hogy egy világbirodalom számára elviselhetetlen, hogy határain túl vele szimpatizáló és összetartozó néptársai szörnyű sorsát végig kell néznie. Bár Hitler őszinte köszönetét fejezte ki az osztrák vezetőnek az európai békéhez való hozzájárulásáért, Schuschnigg az „eddig és ne tovább" álláspontját képviselve február 24-én kijelentette, hogy elsődleges kötelességének tartja „az osztrák haza csorbíthatatlan szabadságának és függetlenségének megőrzését". Felmerült, hogy a határozott ellenállás szükségességét képviselő Richard Schmitz bécsi polgármester vegye át Schuschnigg helyét, és Habsburg Ottó is felajánlotta szolgálatait Ausztria megmentésére. 1938. március 11-én Sigismund Schilhawsky, gyalogsági tábornok elutasította a kancellári hivatal átvételét, mert úgy vélte, hogy az adott körülmények között az ellenállás kilátástalan, és nem képviselhető.

Schuschnigg kétségei közt gyötrődve offenzívába ment át, és az osztrák állam függetlenségét megerősítő népszavazással próbált időt nyerni. Ausztriában ekkor már nyolc éve nem rendeztek általános választásokat, sőt választói névjegyzék sem állt rendelkezésre, de Hitler joggal tartott attól, hogy Schuschnigg - az őt, mint kisebbik rosszat támogató baloldaliak voksaival - többséget kapna egy ilyen népszavazáson. Március 10-én Hitler kiadta a parancsot az Ottó-hadművelet előkészítésére. 11-én Arthur Seyß-Inquart belügyminiszter lemondásával fenyegetőzve szólította fel Schuschniggot a népszavazás előkészületeinek leállítására. Kora délután Hitler kiadta 1. számú utasítását a másnapra tervezett bevonuláshoz. Ezután következett Seyß-Inquart második ultimátuma a kormány lemondásáról és az ő vezetése alatti újjáalakításáról. Miután Párizs, London és Róma sem mutatott hajlandóságot az osztrák függetlenség megvédésére, Schuschnigg meghátrált. Ezután nem sokkal este fél nyolcas határidővel Wilhelm Miklas szövetségi elnök kapta a Seyß-Inquart kinevezését követelő, immár harmadik ultimátumot. Schuschnigg este nyolc órakor a rádióban jelentette be az ultimátum(ok) tényét, és azt, hogy Ausztria meghajol az erőszak előtt.

A nemzetiszocialisták gyakorlatilag már ekkor átvették a hatalmat, Hitler elképzelése, az anschluss nélküli Anschluss megvalósult. Másnap a hivatalos Wiener Zeitungban már csak egy rövidhírben közölték, hogy a szövetségi kancellár elhalasztja a népszavazást. Miklas szövetségi elnök csak hosszas alkudozás után adta be a derekát, este 11 órakor nevezte ki Seyß-Inquartot kancellárrá. Rajta kívül Richard Schmitz polgármester próbált szembeszállni a barna áradattal, de nem sokkal később letartóztatták, és Dachauba szállították.

Szavazólap 1938. április 10-én

Hitler mindezek ellenére aláírta a 65 ezer Wehrmacht-katona március 12-i bevonulását elrendelő 2. számú utasítását is. 13-án pedig törvény született Ausztria csatlakozásáról a Német Birodalomhoz, 15-én pedig a bécsi Heldenplatzon negyedmilliós tömeg üdvözölte a Führert,. Az április 10-ei népszavazáson 4 453 772 igen szavazatot adtak le (99,73%-os többség), 11 929-en szavaztak nemmel, és 5776 érvénytelen voks is volt. A manipulációk ellenére az Anschlusst megerősítő népszavazás eredménye nem tekinthető teljességgel hamisnak, még annak tudatában sem, hogy a „nemzeti ellenzék" táborát maximálisan 25-35%-ra teszik a korszakkal foglalkozó történészek. A kormányzat meghátrálása, a gazdasági nehézségek megoldatlansága, az új birodalmi mítosz felvállalása, a katolikus-konzervatív bolsevizmusellenesség, a baloldali antiklerikalizmus átszakított minden gátat. Ostmarkot hét körzetre osztották, Seyß-Inquart hivatalát felszámolták, Ausztria és a Német Birodalom újraegyesítésének birodalmi biztosa Josef Bürckel lett.

Az osztrák püspöki kar pozitív, az egyház érdekeit védeni próbáló állásfoglalása mellett a szociáldemokrata Karl Renner, korábbi kancellár és későbbi szövetségi elnök Anschluss-párti nyilatkozata is illúziónak bizonyult. A diktatúra mindennapjai, a Gestapo megjelenése, a vezető posztok átadása a Birodalomból érkezetteknek bizonyos kijózanodást eredményeztek. A legkülönbözőbb világnézetű emberek, főleg kommunisták, szocialisták, katolikusok és legitimisták, nagyrészt jól képzett fiatalok részvételével kisebb ellenállási csoportok, és külföldi emigrációs központok alakultak. Ugyanakkor - és ezt Ausztria, ahogy ez az osztrák szövetségi elnök közölt beszédéből is kitűnik, hosszú évtizedeken át próbálta kiiktatni a nemzeti emlékezetből - a Wehrmachtban 1,25 millió osztrák harcolt, minden negyedik felnőtt osztrák az NSDAP lelkes tagja lett, a fajgyűlölet áldozatairól nem is beszélve.

Az anschluss az önálló osztrák állam végét, ugyanakkor a nemzeti önrendelkezés várakozással teli, rég vágyott megvalósulását is jelentette a nemzetiszocializmus belső, évek alatt előkészített, és a társadalmi csoportok nagy része által legalább részlegesen akceptált hatalomátvétele mellett. „Az osztrákok milliónyi, hősiességgel és vétkekkel, kollaborációval és elutasítással, bátorsággal és gyávasággal teli külön-külön életutat jártak be... Nem lehet helye sem az általános elítélésnek, sem az általános felmentésnek. Vállalnunk kell a differenciálás sokkal fáradságosabb útját, az egyéni felelősségét, a bocsánatkérés és a megbocsátás és mindenekelőtt a jövőt szolgáló tanulás útját" - fogalmazott Heinz Fischer szövetségi elnök 2006-ban.

Fiziker Róbert teljes cikke és a források az ArchívNet 2013/4. számában

1. Folyamatosan napirenden
2. Olasz karokból a németbe
3. Eddig és ne tovább

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"