Adalékok a kommunizmus kutatás történeti problémájához

Formális vagy informális

A másik példánk egy különösen érdekes átirat és a hozzá kapcsolódó levél. Rónai Sándor, aki 1950. május 9-től 1952. augusztus 14-ig az Elnöki Tanács Elnöke, majd a Magyar Országgyűlés elnöki pozícióját töltötte be, vegyes levelezésében több érdekes dokumentumot is találhatunk.

„Dögei et. megbízásából mellékelten beküldöm Dán Magdolna, Újfehértó feladó megjelöléssel hozzám beérkezett és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos reakciós levelet. Kérjük az ügy kivizsgálását.” – küldte el átiratát Rónai Sándor Balogh Béla ezredesnek az ÁVH-ra, 1951. augusztus 31-én. Hogy Dán Magdolna levelét valójában ki írta számunkra most érdektelen, mint ahogy az is, hogy milyen nyomozás követte a Dögei és Rónai leveleit. A lényeg az általunk tárgyalt összefüggésrendszerben sokkal inkább az, hogy Dögei, akinek formális állambiztonsági funkciója nincs, nem közvetlenül az ÁVH-hoz, hanem az általa – ezek szerint – jól ismert Rónaihoz fordul, és kéri arra, hogy intézkedjen. Rónainak szintén nincs semmilyen formális államvédelmi funkciója – nem „ügynök” – mégis haladéktalanul intézkedik.

Még fontosabb számunkra a dokumentumnak az a ténye, hogy Rónai nem Péter Gáborhoz, hanem Balogh Béla ezredeshez fordult. Azaz nem arról van szó, hogy a hivatali úton hozzá került információt hivatali úton továbbítja az illetékes szervhez, hanem annak munkatársához fordul. De szintén Rónai országgyűlési elnöki levelezésében található az a dokumentum, amelyben a szakszervezetek vezetője, Kossa István tájékoztatja az Elnöki Tanács elnökét arról, hogy egy üzemben szabotázs folyik és kéri, hogy tájékoztassa az ÁVH-t, valamint kérje az ügy kivizsgálását. Akár meglepő is lehet, hogy Kossa eljárása azonos Dögeiével. Egyikük sem közvetlenül az ÁVH-hoz továbbítja információit, hanem Rónaihoz. Rónai ezek szerint informálisan része egy olyan „hálózatnak”, amely információt szállít, de mégsem lehet formálisan ügynöknek tekinteni.

A Rónai levelezésben található dokumentumok apró ügyek. A levelek következményeiről egyelőre nincs tudomásunk, de – bár könnyen elképzelhető, hogy a vonatkozó dokumentumok még lappangó eljárásokban tűnnek fel bizonyítékként – nem fogják átírni a politikatörténetet. Legfeljebb adalékként szolgálhat Rónai Sándor politikai életrajzához.

A fentebb már említett Almásy-féle ügyben a nyomozás iránya világos, a politikus célszemély azonosítása közel egyértelmű, és ha hozzátesszük azt, hogy magáról Almásy tábornokról mikor és milyen típusú, irányultságú jegyzőkönyvek és korábbi iratanyag keletkezett, az is érthető, hogy őt legkésőbb 1946-tól ellenségként tartották számon. Az ügy politikai forrása és célja tehát világos. Már csak azt kell kutatni, hogyan működött a gépezet.

Az azonban már nem evidencia, hogy az Elnöki Tanács Elnökének miért ad Dögei elvtárs megbízást arra, hogy az ÁVH egyik vezető tisztje – és nem is parancsnoka – irányába üzenjen. Ismételjük, Rónai nem Péter Gábornak, hanem egy ezredesnek küldi az anyagot. És ez a két levél megmaradt. De milyen más esetekben és honnan érkezhetett még anyag Rónaihoz. Kossától dokumentálható egy eset. És a lehetséges többi? És Rónaitól még hány esetben érkezett „tájékoztatás” az ÁVH-ra? Ahogy a példában szereplő Almásy-ügynél világossá vált, hogy egy informális csatornán érkezhetett olyan jelzés a nyomozóknak, hogy a megkezdett eljárást fel kell számolni, Rónai esetében is ilyen informális kapcsolatrendszer nyomát láthatjuk?

De – és itt érünk el az egyik legfontosabb következtetésünkhöz – felmerül a kérdés, hogy Dögei és Kossa honnan és hogyan jutott az információhoz? Dögei hallgat erről, Kossa pedig a „szakszervezeti vonalról” – állítja. De formálisan a szakszervezeti struktúra nem számít állambiztonsági ügynökhálózatnak. De a példánkban szereplő egyetlen levél már bizonyítja, hogy alkalom adtán mégiscsak jelentettek olyasmit a szakszervezet funkcionáriusai, amely egészen a csúcsig jutott és ott történt az „átkötés” az ÁVH felé. De a szakszervezeti funkcionárius, aki talán túlzott buzgalmában, talán kommunista meggyőződéséből, vagy bármely más – akár magánérdekből – megfogalmazta irományát, talán nem is volt tisztában azzal, milyen lavinát indíthat el.

Ugyanez a helyzet a Dögei-féle levéllel. Dögei funkciójából nem következik, hogy ilyen levelekkel foglalkozzon. A szakapparátus kaphatta az említett „lakossági levelet”, amely egyébként lehet hamisítvány is. Dögei Imre tudta mi a feladata, de valamilyen oknál fogva mégsem önállóan lépett, hanem Rónain keresztül.

Egyrészt ahogy az Almásy-ügyben, úgy itt is felsejlik valamilyen informális hálózat képe. Persze teljesen nyilvánvaló, hogy semmilyen államapparátus nem nélkülöz ilyen belső struktúrát, de normális – értsd demokratikus – körülmények között ezek nem is okoznak megoldhatatlan zavart. Nem, mert az egyik informális rendszert könnyedén kiolthatja egy másik működése. Másrészt az a helyzet, amikor az egyik-másik informális struktúra túlzottan maga alá akarja gyűrni a rendszert, előbb-utóbb olyan ellenállásba ütközik, amely már szinte automatikusan felszámolásához vezet. De ebből a szempontból a kommunista hatalomgyakorlás – ha nem is olyan monolitikus, mint azt sokan képzelik – mégis más.

Az államvédelmi hatóság, különösen 1950-es önállósulásától kezdve egyszerre viselte magán a hírszerző/elhárító szervek strukturális sajátságait és a nyílt nyomozati szervek jogosultságait. Ha hozzátesszük ehhez, hogy a szerv az ügyészségek és a bíróságok mellett önálló börtönfelügyelettel is rendelkezett, akkor könnyen magunk elé képzelhetjük a túlhatalom valódi arcát. Másrészt viszont a Rónaihoz beérkező levelek alapján az is egyértelmű, hogy számos esetben az ügynökhálózat helyett más forrásból érkeztek jelzések az ÁVH-hoz. Itt tehát tetten érhetjük, hogy a szakszervezeti, vagy a szakapparátus is alkalmi hálózatként működött, ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy más hasonlóan felépített struktúrák is szolgáltathattak ilyen adatokat.

1. A szóbeli utasítások miatt nagy a forráshiány
2. Egy félbemaradt eljárás 1947-ből
3. Formális vagy informális
4. Viták a kommunista értelmezés körül
5. Emlékezetpolitika

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában