Középkori vitéz a jelenkori Hollókőn

2010. szeptember 9. 08:16 MTI

Élete egy részét a múltban tölti Polgár Péter, a Szent László Vitézei Egyesület vezetője, hiszen társaival a középkort, azon belül is az Árpád-házi időszakot idézik meg korabeli viseletben és fegyverekkel. Azt mondja, ha választhatna, inkább a középkorban élne; szerinte az 1000-1200-as évekből való "visszatérést" a mai hétköznapokba akkor lehet a legkontrasztosabban érzékelni, ha arra gondolunk, hogy mennyire más volt akkor az erkölcs.

Korábban

A Tenkes kapitányától a páncélingig

Szent László Vitézei 2003-tól tartanak fegyveres bemutatókat, történelemórákat és várnapokat a Nógrád megyei Hollókő középkori várában, de az ország bármely részében láthatók haditornákon. Történetük azonban régebben kezdődött, a társaság 1998-ban alakult haditornaklubként.

"Vannak barátaim, akikkel közös érdeklődési körünk a magyar történelem, a hadtörténelem" - meséli Polgár Péter. "Úgy nőttünk fel, hogy szerettünk harcosdit játszani, és ez tovább maradt meg bennünk. Aztán már volt annyi tudásunk, hogy mélyebben is bele tudtunk menni egy-egy korszak hadtörténetébe. Majd voltak ünnepségek, amelyeken - úgy gondoltuk - mindezt meg lehetne jeleníteni. Innen indult. Az első bemutatónk a Rákóczi-napon volt Gyömrőn."

A vitézek először csak ruhákat kölcsönöztek a jelmeztárból, méghozzá A Tenkes kapitányának gúnyáit, amelyekről ki is derült, hogy kicsik rájuk. Következő lépésben már szakkönyvekből varratták a ruhákat. Az anyagok előkerítése néha problémás, "kell azért keresni, ritkán van, hogy bemegyünk egy szövetboltba, és pont megtaláljuk, amire szükségünk van, aztán meg össze is kell válogatni az anyagokat". Az egyesület tagjai az Árpád-házi időszakot választották bemutatóik témájául, az 1000-es évektől az 1200-as évek végéig tartó korszakból valók a viseleteik, eszközeik, fegyverzetük és páncélzatuk.

"Nekem például egy évadban három öltözet ruhám van. Van, aki keleti viseletet is beszerzett, van, aki nyugatit is felvesz, ha mindent összeraknánk, legalább egy kétajtós szekrénybe való ruhatárt tenne ki. Általában magasabb szárú csizmákat hordunk. Harisnya, alsóruha, erre veszünk fel fegyverköpenyt, a nyakat és a fejet védő csuklyát. Ezekre jön még a lánccsuklya, sisak. Van, aki a vastagabb alsóruhára láncszemekből összeállított páncélruhát húz. Nem feltétlenül látszik, hogy ki a főnök, mert úgy alakítottuk ki a viseleteket, hogy azok nemzetségeket jelöljenek. Minden nemzetségnek megvolt a saját színe, címerhasználata, és egy-egy nemzetség képviselője ugyanolyan díszes lehet, mint a másiké. Mindenesetre akinek kard van az oldalán, az már biztos, hogy valaki, hiszen az apródoknak, fegyvernököknek még nem lehet kardjuk."

Az egyesület hivatalos létszáma 16 fő, a haditornacsoport létszáma 20-30 közötti. Férfiak alapították az egyesületet, de csatlakoztak már hozzá feleségek és lányok is."A hagyományőrzés persze nem csak férfi dolog, de amikor hadijátékokat mutatunk be, akkor a lányoknak nehéz előtérbe kerülniük, hiszen ők mindig is a hátteret biztosították - magyarázza az elnök. - Amíg a nemzetség tagjai harcolnak, az asszonyok irányítják a gazdaságot, az udvarházat, nélkülük nem lehet helyt állni a csatamezőn. Csak éppen egy haditorna-bemutatón nehéz megeleveníteni, hogy a háttérben ott vannak az asszonyok, és vezetik az udvarházat, úgyhogy nem könnyű a helyzetük. Bemutatjuk a viseletüket, és van, amikor olyan történetet is előadunk, amelyben megjelennek."

Az egyébként civil foglalkozással rendelkező vitézek Budapesten, Pest és Nógrád megyében élnek, a gyakorlásokat is külön végzik, de alkalomadtán, egy-egy bemutató előtt az egész csapat találkozik. Van, amikor télen is tartanak edzőtábort, hóban végzik a gyakorlatokat, és akkor érzik csak igazán, hogy ezer évvel ezelőtt is lehetett fázni. Azt is "érzik" persze, amikor tűző napon, 35-40 fokban, teljes felszerelésben, páncélzatban lépnek fel. Nehéz tud ám lenni a ruha! Volt már olyan helyzet, hogy amikor díszőrséget álltak több órán át, váltogatni kellett egymást, hogy ne dőljenek ki az emberek.

Az elnök, amikor nem vitézkedik, vállalkozó, de - mint mondja - a vállalkozása már szinte az egyesület, a szervezés, az előkészítés. Egy évben 17-18 fellépésük van a hollókői történelemórák, ostromjátékok mellett. Polgár Péter a vitézi egyesület tagjaként több korszak között vándorol. Amikor bemutatón vesznek részt, viszik az Árpád-házi időszakot, de a legutóbbi, augusztus 20-i várjátékon a honfoglalástól a lovagkorig tartó időt elevenítették meg.

következő oldal 1 / 2