Német régészek a szkíták nyomában

Német kutatók és a szkíták

A német kutatók már a 18. században előszeretettel fordultak a távoli Szibéria felé. A terület feltérképezését Nagy Péter cár határozta el, aki német tudósokra bízta a feladat végrehajtását. Közülük is kiemelkedik Johann Georg Gmelin, Gerhard Friedrich Müller és Peter Simon Pallas, akik számos expedícióban vettek részt, felmérték a hatalmas régió növény- és állatvilágát, ismereteket gyűjtöttek az ott élő népekről.

A lelkesedés a 19. században is folytatódott: a berlini születésű Wilhelm Radloff munkásságával, és 1884-ben kiadott monográfiájával jelentősen hozzájárult az Altáj-vidékének megismeréséhez. A 20. század végén a német tudósok nagyszabású projekteket terveztek az eurázsiai terület szkíta kori leletanyagának feltárására. Ezekbe természetesen az orosz és kazah tudományos intézmények is bekapcsolódtak. 1999-ben a Kazahsztánban fekvő Bajkara kurgánját tárták fel, majd sikerült rekonstruálni az építmény kialakításának periódusait. A sírhalom körül egy temető feküdt.



A legjelentősebb lelőhely az Arzsan-völgyéhez (Tuvai Köztársaság) köthető, nem véletlen, hogy a területet az orosz és német régészek a szkíta „Királyok völgye”-ként emlegették. Mind a keleti, mind a nyugati részen egy-egy kurgánra bukkantak: az ún. 1. kurgánt az i.e. 9-8. század fordulóján emelhették, a szibériai-szkíta állattiszteletet 160 eltemetett ló maradványai támasztják alá. Az ún. 2. kurgánt 2000-2003 között vizsgálták, és az ott fellelt leletanyag a szkíták temetkezési kultuszát árnyalta.

Az 5. számú sírban egy előkelő (hercegi, fejedelmi) pár maradványaira bukkantak, a holttesteket az i.e. 7. században helyezhették végső nyugalomra. A férfi 40-50 éves, míg leány 10-15 éves lehetett, ez utóbbi minden bizonnyal nem természetes úton távozott az élők sorából. A kettős sírból 9300 tárgy került elő, amelyek közül 5600 aranyból készült, és ezek díszítésénél állandó motívumként használták a szarvast, illetve a lovat. A szerencsés körülmények lehetővé tették, hogy a kutatók rekonstruálni tudták a férfi és a női viseletet.



A kutatók a nagyközönséget is megismertették a páratlan leletekkel, és ezek adták az Im Zeichen des Goldenen Greifen - Königsgräber der Skythen (Az arany griff jegyében. A szkíta királysírok) című kiállítás alapját. A tárlat tervezése során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ez a fantasztikus világ megfelelő módon kerüljön bemutatásra. Ennek során hat ország tudományos intézményeit sikerült összefogni, a szervezésben a németek mellett főként a novoszibirszki kutatók vállaltak komoly szerepet. A tárgyak összegyűjtése, majd kiválogatása szigorú szakmai szempontok szerint történt, a pénzügyi háttér megteremtése komoly munkát igényelt. A kiállítást végül nagy sikerrel mutatták be Berlinben, Hamburgban és Münchenben.

A tárgyak egy része a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállításán, ma 22.00-ig látható.

1. Német kutatók és a szkíták
2. Nawroth professzor a szkíták nyomában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

14. Az emberi jogok és a jogegyenlőség elve, az állampolgári jogok, kötelességek
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A parasztfelkelés alkonyán született a nemesség bibliája
• Sztálin adott utoljára a székelyeknek autonómiát
• 225 éve született az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata
• Zsidók, magyarok, cigányok, holokauszt

Szkíták Budapesten

A szkíták mindig benne voltak a magyar történelmi gondolkodásban, tanították, tanulmányozták, ott élt a régész és történész szakmán túl a közérdeklődésben - jelentette ki Hiller István oktatási és kulturális miniszter a Szkíta aranykincsek című kiállítás megnyitó ünnepségén a Magyar Nemzeti Múzeumban. A csaknem egy évtizedes háttérmunkával megvalósult tárlaton 800 m²-en több mint 1300 műtárgyat mutatnak be Németország, Kazahsztán, Oroszország, Románia, Ukrajna múzeumaiból és a Magyar Nemzeti Múzeum saját gyűjteményéből. Az utóbbi gyűjteményéből a közönség egyebek mellett nyílhegyeket, karkötőket, arany gyöngyöket, rozetta alakú ruhadíszeket, diadémokat, valamint fekvő szarvas alakú pajzsdíszt láthat. Az intézményben utoljára 1990-ben volt hasonló kiállítás, azóta nagyon sok új lelet került elő. A tárlaton szereplő lófejes csészét és a veretes arany tegezt is most először lehet megtekinteni. A kiállítást ismeretterjesztő előadássorozat, családi-, gyermek- és ifjúsági programok, tárlatvezetések, különleges, egyedi programok kísérik nyitvatartási időn túl is.

A kiállítás oldala