Mítosz a kubai rakétaválság tengeri konfrontációja

Dean Rusk mondása sokáig a kubai rakétaválság lényegét példázta - azt az erőpróbát, amely a hűvös és fiatalos amerikai elnök és a érzelmei által vezetett, kockáztató kommunista diktátor között zajlott. A hidegháború ezen meghatározó eseménye még a mostani elnökválasztási kampányban is feltűnik: Barack Obama az Amerika ellenségeivel folytatott párbeszédet hangsúlyozza, míg McCain a kudarcba fulladt 1961-es bécsi Kennedy-Hruscsov találkozót emeli ki.

Az az állítás, hogy a szovjet hadihajók azért fordultak vissza az utolsó pillanatban, mert szembetalálkoztak az amerikai hadihajókkal, több ezzel foglalkozó könyvben is szerepel, pl. Robert F. Kennedy Harminc nap (1968) című posztumusz visszaemlékezéseiben, vagy Timothy Naftali és Aleksandr Fursenko One Hell of a Gamble (1997), valamint Graham Allison és Philip Zelikow Essence of Decision (1999, 2. kiadás) című írásában. Még a kubai válságról szóló Tizenhárom nap (2000) című hollywoodi filmnek is ez volt a fő motívuma.

Robert F. Kennedy így ír erről az epizódról: "10:00 óra múlt néhány perccel. McNamara, védelmi miniszter bejelentette, hogy két orosz hajó, a Gagarin és a Komiles, csak pár mérföldre van a karantén határától. A két hajót még dél előtt meg kellene állítani. Az elvárás az volt, hogy legalább az egyik hajót 10:30 és 11:00 óra között fel kell tartóztatni".

Valójában azonban Nyikita Hruscsov már 24 órával azelőtt, október 23-a reggelén, nem sokkal azután, hogy Kennedy elnök a televízióban bejelentette a szovjet rakéták felfedezését Kubában, parancsot adott a rakétahordozó hajók visszafordulására. Hruscsov döntése megtalálható a Szovjet Kommunista Párt elnökségi ülésének jegyzőkönyvében. A paranccsal mindegyik elnökségi tag egyetértett.

A szovjet hajózási feljegyzések szerint Hruscsov öt, már Kuba közelében járó hajónak engedélyezte, hogy folytassa útját. Mivel ezek a hajók csak néhány órányira voltak a legközelebbi kubai kikötőtől, csak kevés esély volt arra, hogy az amerikai hadihajók felfedezik őket. A hajók között volt az atomtölteteket szállító Alekszandrovszk, és kísérőhajója, az Almatijevszk, amely október 23-án hajnalban kötött ki La Isabela kikötőjében. A három másik hajó a Divnogorszk, a Dubno és a Nyikolajevszk volt.

A szovjet vezető azt is elrendelte, hogy négy, atomtorpedóval felszerelt szovjet tengeralattjáró maradjon az amerikai blokád vonalának közelében. A nem hadi felszerelést szállító hajók és olajszállító hajók folytatták útjukat Kuba felé. A szovjet feljegyzések szerint a 16 rakétahordozó hajó visszafordulását elrendelő parancsot október 23-án kora reggel adták ki. Ez megegyezik az amerikai haditengerészet és a CIA későbbi rekonstrukciójával.

Az amerikai tengeri blokád határához legközelebb tartózkodó szovjet hajó a Kimovszk (nem a Komiles, ahogy Robert F. Kennedy írta) és a Jurij Gagarin volt. Bobby Kennedy szerint az amerikai haditengerészet október 24-én 10:30 és 11:00 között akart kapcsolatba lépni a Kimovszkkal. A Nemzetbiztonsági Hivatal már kapott jelentéseket arról, hogy éjjel a szovjet hajók visszafordultak, de a bizonyítékok nem voltak elég meggyőzőek, így csak 10.40-kor értesítette a haditengerészetet. Amikor Kennedy elnök meghallotta a hírt, rögtön elrendelte, hogy az Essex repülőgéphordozó ne zavarja a szovjet hajókat, és adjon nekik időt a megfordulásra. Az Essex 10:45 és 11:00 között kapta meg a parancsot. Valójában azonban a Kimovszk és a Gagarin már 500 tengeri mérföld távolságra volt a blokád vonalától, útban a Szovjetunió felé. Michael Dobbs könyve az első, amely megadja a szovjet és amerikai hajók okóber 23-i pontos koordinátáit.

Annak ellenére, hogy később felfedezték, hogy a szovjet hajók már távol vannak a blokád vonalától, Robert Kennedy pontosan leírja, milyen volt a hangulat a Fehér Házban október 24-én. Az ExComm (a Nemzetbiztonsági Tanács Végrehajtó Bizottsága) tagjai meg voltak győződve arról, hogy az összeütközés elkerülhetetlen. Különböző ellentmondó hírek érkeztek a blokád vonaláról. Délután 5:00 órakor John McCone, a CIA igazgatója, azt jegyezte fel, hogy "délelőtt 10:35-kor próbáltak kapcsolatba lépni a Kimovszkkal, és a hajó megfordult, amikor szembe találta magát egy amerikai hadihajóval".

A Fehér Ház aggodalmát fokozta egy szovjet tengeralattjáró jelenléte a blokád körül. A Foxtrot kódnevet kapó tengeralattjáró parancsnoka Nyikolaj Sumkov volt. Az amerikaiak először október 23-án délelőtt 11:04-kor észlelték, de a Nemzetbiztonsági Hivatal elektronikus eszközei már valószínűleg korábban észrevették. A tengeralattjáró megfigyelő tornyán a 945. szám volt olvasható. A Pentagon kérésére az amerikai külügymnisztérium október 24-én reggel arról értesítette Moszkvát, hogy mélyvízi bombákkal kívánja felszínre kényszeríteni a szovjet tengeralattjárókat. A Foxtrottot végül az Essex hordozó hozta a felszínre.