Elűzött uralkodók, trónfosztott királyok I.

2005. július 22. 10:00

A dalai láma hetvenedik születésnapja kapcsán összeállításunk első részében a történelem detronizált uralkodói között tallózunk az ókori Rómától egészen a huszonegyedik század elejének Kambodzsájáig.

Az ókori Róma és Bizánc

Az ókori Rómát kezdetben királyok irányították, a történeti irodalom szerint összesen hét uralkodó volt. Az utolsó, az etruszk származású Tarquinius Superbus (azaz gőgös Tarquinius), sokat tett Róma fejlődéséért. Etruriából hozatott mesterembereket, befejezte a központi csatorna és a Capitolium templomának építését. A király nagyon sokat adott a jóslatokra, ezért fiait Delphoi-ba küldte, ám kíséretükben tartózkodott a király unokaöccse, Brutus is. A király fiai az iránt érdeklődtek, hogy ki lesz közülük a hatalom örököse, a jóslat erre azt a viszonylag egyértelmű választ adta, hogy aki először csókolja meg anyját. Amikor hazaérkeztek, akkor azon versenyeztek, hogy ki ér előbb a nők lakosztályába, mire a ravasz Brutus megbotlott, és a földet (tehát a földanyát) csókolta meg.

Ha hinni lehet a hagyományoknak, akkor a Tarquiniusok elleni lázadást végül egy asszony elcsábítása lobbantotta lángra. A király egyik fiának, Sextus-nak megtetszett Lucretia, Tarquinius Collatinus felesége. Egy éjjel behatolt szobájába, és azzal fenyegette meg, hogy világgá kürtöli becstelenségét, és állításának bizonyítására egy megölt rabszolga holttestét fekteti mellé. A szégyenben maradt Lucretia miután a gyalázatos tettről beszámolt férjének, apjának és egyéb férfiaknak, a szemük láttára szíven szúrta magát. A gyászolók bosszút esküdtek, és Brutus vezetésével Lucretia holttestét a fórumra vitték, ahol Brutus a véres késsel a kezében megeskette a népet, hogy fellázadnak a zsarnok ellen, és megfosztják hatalmától.

Egyébként Róma utolsó uralkodója is a trónfosztás áldozata lett i.sz. 476-ban. A gyermek Romulus Augustulust az a germán Odoaker tette le a birodalom éléről, aki a császár testőrségének tagja volt (a császári jelvényeket pedig a kelet-római császárnak küldte).

Bizánc

A 14. századi Bizáncban komoly hatalmi válság alakult ki, ami polgárháborúhoz vezetett. 1346-ban Kantakuzénos Joannés (János) lett az új császár, aki teljesen háttérbe szorította a trón várományosát, a kiskorú V. Joannés-t. Kantakuzénos ekkor minden erejével azon volt, hogy a belső bomláson úrrá legyen, de lépései csak múló eredményeket hoztak. Időközben a törvényes uralkodó, V. Joannés is megerősödött, és szövetségeseket toborzott a császár ellen. 1354-ben az összeesküvők betörtek Konstantinápolyba, Kantakuzénost lemondásra kényszerítették, és a császár fel is vette a szerzetesi ruhát. Joasaph néven szerzetesként további 30 évet élt, ezalatt megírta történeti művét és teológiai fejtegetéseit is.

következő oldal 1 / 4