200 éves a trafalgari brit győzelem
2005. október 21. 11:30
Korábban
A hajsza
A trafalgari csata önmagában nézve is kiemelkedik a tengeri hadviselés történetéből. Ez a kijelentés azonban még hihetőbbé válik, ha megvizsgáljuk a csatát megelőző év eseményeit, amikor kegyetlen "macska-egér" hajsza zajlott a két flotta között. Nelsonnak a legnagyobb problémát az jelentette, hogyan tartsa állandóan szemmel a Toulonban állomásozó francia flottát. Pontosan tisztában volt ugyanis azzal, hogy amennyiben Villeneuve-nek sikerülne kijutnia az Atlanti-óceánra, úgy felmenthetné Brestet és Rochefort-t a blokád alól. Az angol parancsnok dolgát nagyban megnehezítette, hogy Toulon tényleges blokádja lehetetlen volt. Egyfelől, Málta és Gibraltár túl messze volt, másfelől Menorcát az amiens-i béke óta a franciák birtokolták.
Napóleon terve az volt, hogy az Atlanti-óceán nyugati részén összevonja a francia-spanyol flottát. Az erőfölény birtokában ugyanis már biztosítani tudná a Csatorna feletti uralmat.
A Villeneuve vezette flotta -tizenegy sorhajó és nyolc fregatt- 1805. március 30-án, az éj leple alatt hajózott ki Toulonból. Nelson arra számított, hogy a franciák kelet felé veszik az útirányt. Tévedett, ráadásul a természet sem vette pártfogásába, hiába eredt a francia flotta nyomába, az erős nyugati szeleknek köszönhetően csak nagyon lassan haladt előre. Mikor elhagyta a Gibraltári-szorost már három hét hátrányban volt. Az időveszteség nem bizonyult végzetesnek. Bár a Karib-tengeren elkerülte egymást a két flotta, ám közben Villeneuve-ön egyre jobban kezdett elhatalmasodni Nelson-fóbiája. A folyamatos álhírek következtében ugyanis Villeneuve azt hitte, hogy Nelson jóval több hajóval rendelkezett a valóságosnál.
Az utolsó cseppet az jelentette, amikor hírt kapott arról, hogy az angolok már a térségben vannak. Villeneuve június 8-án parancsot adott a visszaindulásra. Nelson a hír hallatán egy gyorsnaszádot küldött Angliába, hogy még véletlenül se érje váratlanul az otthoniakat a francia flotta megjelenése. Lord Barham, az admiralitás új első lordja nem is tétlenkedett sokáig, parancsot adott Calder admirálisnak, hogy tartóztassa fel a francia flottát. A Finisterre-foknál vívott csata nem döntött el semmit, annyi haszna angol részről azért volt, hogy Villeneuve nem Brestbe, hanem a spanyolországi Ferrolban kötött ki. Napóleon tombolt, Villeneuve-öt vádolta a kudarcért: "Hol tanultak olyat az admirálisaim, hogy kockázatvállalás nélkül is lehet háborúzni." Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Napóleon nem értett a tengeri hadviseléshez.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egy szabadságharcos rejtegetése miatt vetették börtönbe Madách Imrét tegnap
- Ügyvédje akadályozta meg Stephen Kinget, hogy saját kezűleg álljon bosszút autóján tegnap
- Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd tegnap
- Rendőri felügyelet alá helyezték a szanatóriumban röpiratokat készítő Széchenyit tegnap
- Milliók voltak kíváncsiak a „Nemek csatájának” keresztelt teniszmérkőzésre 2024.09.20.
- Róma elfoglalása zárta le az egységes Olaszországért folytatott hosszú küzdelmet 2024.09.20.
- Darázsra emlékeztető formája és hangja után kapta nevét a legendás Vespa 2024.09.20.
- A második világháború végéig kellett várni a cannes-i filmfesztivál debütálására 2024.09.20.