Az ókorban az európai kultúráktól sem álltak távol az emberáldozatok

A karthágóiak fiai

A karthágóiak két föníciai eredetű istenséget imádtak: Baal Hammont, az istenek királyát és Tanitot, a termékenység istennőjét. Curtius Rufus, a Kr. u. 1. század történetírója szerint Baalnak (aki a görög Kronosz és a római Saturnus, a fiait felfaló szörny megfelelője) az emberek ellenségeik vagy rabok helyett akár a saját gyermekeiket is feláldozták. Ez Karthágóban „a város elpusztításáig” (Kr. e. 146.) bezárólag volt megfigyelhető, ám Föníciára is jellemző volt, ahol a rítust „évszázadokra felfüggesztették” Nagy Sándor érkezésekor (Kr. e. 332.).

Curcius Rufus elbeszéléseit régészeti leletek is alátámasztják, számos tophet (karthágói kultuszhely) feltárásakor ugyanis gyerekek maradványait őrző urnákra bukkantak. A legnagyobb tophet (ahol 10 ezer urnát találtak) Karthágóban található, de a temetkezési helyek legsűrűbb számban Szardínián, az ősi pun kolónián vannak jelen. További rituális temetkezési helyeket tártak fel Tunéziában és Szicíliában is.

Fontos megemlíteni, hogy napjainkban számos történész igyekszik relativizálni vagy éppenséggel tagadni a karthágói emberáldozatok jelentőségét, a közelmúltig azonban Curcius Rufus feljegyzései és a tophetek természete nem képezte történeti vita tárgyát.

Az elképzelés, hogy Karthágó egyfajta, gyerekeket megsemmisítő táborként működött, a nép által széles körben ismert volt, mivel a francia író, az irodalmi realizmus atyja, Gustave Flaubert 1862-ben kiadott Szalambó című regénye is összegyűjtötte és újra életre keltette a történteket.

Két ókori görög történetíró, Kleitarkhosz és Diodórosz Szikulosz is említést tesznek Baal hatalmas méretű szobráról, amely az istenséget előre kitárt, egy parázzsal teli árok felé mutató kezekkel ábrázolja: a feláldozásra szánt gyerekeket karjára helyezték, ahonnan a kis testek a tűzbe csúsztak. Plutarkhosz leírása szerint pedig a gyerekeket mielőtt elégették volna először fuvolakíséret mellett megfojtották.

Ilyen szörnyűségek Kr. e. 310-ig fordultak elő, amikor a Szicíliáért folyó küzdelem során Agathoklész, Szürakusza türannosza partra szállt Afrikában, és csapatai Karthágó városát, illetve annak környékét pusztították. A helyi nemesek, akiknek volt némi bűntudatuk, az invázióban Baal büntetését vélték felfedezni a korábban elkövetett szörnyűségekért, így annak enyhítése érdekében 300 kékvérű gyereket áldoztak fel az istenségnek.

1. Vérszomjas istenségek
2. A karthágóiak fiai
3. A propaganda hálójában
4. És Rómában is…

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén