Az ókorban az európai kultúráktól sem álltak távol az emberáldozatok
0000. 0. 00:00 Múlt-kor
Korábban
A karthágóiak fiai
A karthágóiak két föníciai eredetű istenséget imádtak: Baal Hammont, az istenek királyát és Tanitot, a termékenység istennőjét. Curtius Rufus, a Kr. u. 1. század történetírója szerint Baalnak (aki a görög Kronosz és a római Saturnus, a fiait felfaló szörny megfelelője) az emberek ellenségeik vagy rabok helyett akár a saját gyermekeiket is feláldozták. Ez Karthágóban „a város elpusztításáig” (Kr. e. 146.) bezárólag volt megfigyelhető, ám Föníciára is jellemző volt, ahol a rítust „évszázadokra felfüggesztették” Nagy Sándor érkezésekor (Kr. e. 332.).
Curcius Rufus elbeszéléseit régészeti leletek is alátámasztják, számos tophet (karthágói kultuszhely) feltárásakor ugyanis gyerekek maradványait őrző urnákra bukkantak. A legnagyobb tophet (ahol 10 ezer urnát találtak) Karthágóban található, de a temetkezési helyek legsűrűbb számban Szardínián, az ősi pun kolónián vannak jelen. További rituális temetkezési helyeket tártak fel Tunéziában és Szicíliában is.
Fontos megemlíteni, hogy napjainkban számos történész igyekszik relativizálni vagy éppenséggel tagadni a karthágói emberáldozatok jelentőségét, a közelmúltig azonban Curcius Rufus feljegyzései és a tophetek természete nem képezte történeti vita tárgyát.
Az elképzelés, hogy Karthágó egyfajta, gyerekeket megsemmisítő táborként működött, a nép által széles körben ismert volt, mivel a francia író, az irodalmi realizmus atyja, Gustave Flaubert 1862-ben kiadott Szalambó című regénye is összegyűjtötte és újra életre keltette a történteket.
Két ókori görög történetíró, Kleitarkhosz és Diodórosz Szikulosz is említést tesznek Baal hatalmas méretű szobráról, amely az istenséget előre kitárt, egy parázzsal teli árok felé mutató kezekkel ábrázolja: a feláldozásra szánt gyerekeket karjára helyezték, ahonnan a kis testek a tűzbe csúsztak. Plutarkhosz leírása szerint pedig a gyerekeket mielőtt elégették volna először fuvolakíséret mellett megfojtották.
Ilyen szörnyűségek Kr. e. 310-ig fordultak elő, amikor a Szicíliáért folyó küzdelem során Agathoklész, Szürakusza türannosza partra szállt Afrikában, és csapatai Karthágó városát, illetve annak környékét pusztították. A helyi nemesek, akiknek volt némi bűntudatuk, az invázióban Baal büntetését vélték felfedezni a korábban elkövetett szörnyűségekért, így annak enyhítése érdekében 300 kékvérű gyereket áldoztak fel az istenségnek.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2012
- Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
- A férjét istenítő vörös grófnő
- A pártfeleség
- "18 évet vártam erre a napra"
- "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
- A kormányzó hitvese
- A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
- A magány rabjai
- A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit tegnap
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt tegnap