Zénobia, a legendás palmürai királynő, aki szembe mert szegülni Rómával

2018. március 6. 12:06

Korábban

Új remény keleten

Az évszázadok folyamán Zénobia élettörténetét rengeteg talány övezte. A színes, de forrásként nem túl megbízható Historia Augusta („Fenséges történetek”, egy késő római biográfiagyűjtemény) szerint Zénobia az egyiptomi Ptolemaioszokkal, köztük Kleopátrával rokonította magát, míg keleti történetírók, mint például a 9. századi perzsa al-Tabari, úgy tartották, hogy Zénobia nem görög, hanem arab származású volt. A mai történettudomány egyetért abban, hogy Palmüra királynője nem a Ptolemaioszoktól származott. Valószínűleg egy befolyásos helyi család sarja volt, akiktől kitűnő neveltetést kapott.

Kevés pontos adatot tudni taníttatásáról. Edward Gibbon 18. századi brit történész római forrásokra alapozva írt róla részletes leírást hatkötetes művében, A római birodalom hanyatlásának és bukásának történetében: „Zénobia talán az egyetlen nő, akinek kiváló géniusza áttört a szolgalelkű hanyagságon, amely nemére van erőltetve (…) Férfias értelmi képességét megerősítették és ékesítették tanulmányai. Nem volt híján a latin nyelvtudásnak, de egyenlő mértékben elsajátította a görög, a szír és az egyiptomi nyelvet is.”

Zénobia Odaenathushoz, Palmüra római polgár arab uralkodójához ment feleségül. A 263-tól uralkodó Odaenathus sikeresen megvédte Palmürát a perzsáktól, akik bizakodva törtek előre a Valerianus császárra mért megalázó vereség után. Odaenathus hű maradt Rómához (legalábbis kifelé ezt a látszatot keltette), és sikeresen áttörte a perzsák vonalait, saját területükre való visszavonulásra késztetve őket. Odaenathus kezdettől fogva Róma érdekében cselekvőként tüntette fel magát, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy „a Kelet uralkodójaként” akarta pozícióját megszilárdítani. Róma erőtlen helyzetéből adódóan az új császárnak – Valerianus fiának, Gallienusnak – nem maradt más választása, mint elismerni Odaenathus erős státuszát. Egy sor római cím birtokában – köztük a „corrector totius Orientis”, azaz az egész Kelet kormányzója –, Odaenathust saját népe „királyok királyává” is kikiáltotta. Palmüra ekkor már egy új birodalom fővárosává válhatott volna, de nem így lett: Odaenathus ambícióit udvari összeesküvés törte le 267-ben. Egy gótok ellen folytatott hadjáratból tért éppen vissza Kappadókiából (a mai Törökország középső részén), amikor palotájában egy rokona meggyilkolta.

Zénobia pillanata elérkezett: Odaenathustól való fia, Wahballat (latinul Vaballathus) volt az örökös, de még csupán gyermek. Zénobia kikiáltotta magát régensnek, ami lehetővé tette, hogy a perzsáktól nemrég meghódított területek felett átvegye az irányítást. Kivégeztette a férje haláláért felelőseket, és nekilátott véget vetni annak az egyre inkább fikciósnak tűnő feltevésnek, hogy Palmüra és csatolt területei a Római Birodalom és annak császára fennhatósága alá tartoznának. Zénobia tudta, hogyan használja ki Róma pillanatnyi gyengeségét: gúnyolta Gallienus császárt és tábornokait, akiknek nem állt módjukban megállítani őt. Amikor a következő, rövidéletű római császár, Claudius Gothicus vette át az uralmat, nem volt más választása, mint elismernie szuverenitását. Zénobia elérte célját: egyenlő féllé emelte Palmürát Rómával.

Előrelátásával és tanácsadóinak bölcs iránymutatásával Zénobia apránként hangsúlyosabbá tette a Rómától való elszakadást. Miközben keleten távol tartotta a perzsákat, több környező államot is bekebelezett, köztük egész Szíriát és Anatólia (a mai Törökország) nagy részét. 269-ben csapatokat küldött Egyiptomba és elfoglalta Alexandriát. 270-re egész Egyiptomot irányítása alá vonta, minden gazdagságával és a Rómának szánt gabonájával együtt. Birodalma megállíthatatlannak tűnt.

előző oldal következő oldal 2 / 3