Túl sokat kockázatattak az elsőségért, életükkel fizetettek a L'Oiseau Blanc pilótái

2022. május 8. 19:20 Múlt-kor

Korábban

Szentelt vízzel engedték útjára a három muskétást, akik keletről nyugatra szelték át az Atlanti-óceánt
Fütyült kísérőnője tiltakozására, kabátját letépve indult a levegő meghódítására Steinschneider Lilly
Sokkos állapotban, ruhák nélkül landoltak a La Manche csatorna első légi átszelői

Eltűntek mint az éjféli kísértetek

1927. május 8-án kora reggel Nungesser és Coli a párizsi Le Bourget repülőtérről emelkedett a magasba. Az Atlanti-óceán felől jelentett rossz időjárási viszonyok Lindberghet és számos egyéb versenytársat is eltántorítottak, így napokkal későbbre halasztották az indulást, azonban a franciák úgy vélték, kockáztatniuk kell a győzelemért.

Nungesser a felszállás előtt közvetlenül kapott egy koffeininjekciót, Coli pedig könnyes búcsút vett feleségétől. 5.17-kor a kalapot lóbáló kezek gyűrűjében a L’Oiseau Blanc az égbe emelkedett.

10.30-kor látták őket utoljára Írország déli része felett, majd az óceán végtelensége következett. Mivel a duó nem vitt magával rádiót, az értük izgulók nem tehettek egyebet, mint hogy másnap várták az észak-amerikai híreket.

Május 9-én több ezer ember gyűlt össze Manhattanben, hogy szemtanúja legyen a történelmi repülés végének. Mikor a kijelölt idő elérkezett, a franciáknak pedig nyoma sem volt, több felderítő repülő szállt fel az amerikai partoknál, Európába pedig a várva várt, dicső táviratok helyett csupán ehhez hasonlóak érkeztek: „A L’Oiseau Blanc eltűnt”.

Aki végrehajtotta a történelmi repülést – Charles Lindbergh

A következő napokban nemzetközi keresőakció indult a franciák után. Amerikai, kanadai és francia hajók és repülők próbálták megtalálni az amerikai partok közelében a L’Oiseau Blanc-t vagy a maradványait. Az Orteig-díj egyik amerikai versenyzője, aki néhány nappal korábban felszállás közben szenvedett balesetet, otthagyta a kórházat, hogy csatlakozzon a mentőakcióhoz.

Még akkor sem találtak semmit, amikor szűk két héttel később Charles Lindbergh sikerrel teljesítette a távot. Önéletrajzában később Lindbergh így írt róluk: Nungesser és Coli egyszerűen „eltűntek mint az éjféli kísértetek”.

Az elmúlt kilencven év során a L’Oiseau Blanc és utasainak sorsa a repülés egyik legizgalmasabb rejtélye maradt. Elképzelhető, hogy a gyenge repülőgép egy vihar miatt csapódott az óceánba, ám néhány újabb kutatás szerint a franciák eljutottak az amerikai partokig.

Maine és Új-Fundland területéről számos tanú jelezte, hogy láttak egy repülőgépet 1927 májusában. 2012-ben egy akkor 95 éves, St. Pierre szigetén élő halászember visszaemlékezése szerint 1927. május 10-én gyermekként egy másik halásszal beszélt, aki aznap egy repülőgép lezuhanását vélte látni a sűrű ködben, sőt még a pilóták segélykiáltásait is hallotta.

Sokak szerint a franciák észlelték, hogy fogytán van az üzemanyag, és idő előtt próbálták letenni a gépet, míg más spekulációk szerint az amerikai parti őrség tévedésből lelőtte a fehér gépmadarat, esetleg alkoholcsempészek támadása érhette a repülőt. A gép roncsait azonban senki sem tudta felmutatni.

Számos elmélet látott napvilágot (az egyik szerint kanadai indiánok társaságában folytatták életüket a franciák), ám valójában fogalmunk sincs arról, hová tűnhetett a L’Oiseau Blanc. Az azonban bizonyos, hogy az 1920-as évek technikai haladásának erőfeszítésében játszott szerepük hősökké emelte őket.

1928-ban emlékművet avattak a párizsi Le Bourget repülőtéren, ahol Lindbergh befejezte, Nungesser és Coli pedig kezdetét vette utazásának. A felirat így szól: „annak tiszteletére, aki megpróbálta és annak akinek sikerült”.

előző oldal 2 / 2