Szinte teljesen elfeledte az utókor a Vadnyugat leghalálosabb lövészét

A hírnév kezdete

Az úttal egyszerre hírhedtté vált Ringo neve is, mivel az őrizet alatt szállított rabokról beszámoltak a helyi újságok is. Az „Austin Statesman” című lap például leírta 1876. január 4-én, hogy Ringo „állítólag tevékenyen vett részt a Mason megyei háborúban.” A legtöbb hírlap azonban tévesen jegyezte le nevét, „Ringgoldnak” nevezve a férfit. Ez azóta is nehezíti a róla szóló források pontos feltérképezését – a hiba nagy valószínűséggel a helyi német nyelvű újságokból eredt, mivel minden hivatalos dokumentumon kizárólag „Ringo” formában szerepel a neve. A „háborúnak” mindenesetre a bebörtönzésekkel vége lett, bár a feszültség még évekig érezhető volt a megyében.

Nem sokkal később Ringót és Cooleyt ismét átszállították, előbb vissza Burnetbe, majd helyt adtak a két férfi azon kérésének, hogy Lampasas megyében állítsák őket bíróság elé. Mindkettőjüket elítélték a törvény emberei elleni fenyegetőzésért, amit azonnal meg is fellebbeztek. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy 1877-ig kellett volna várniuk a következő tárgyalásra, ami nem volt ínyükre – és barátaik is úgy gondolták, hogy nem célravezető: 1876 májusában kiszabadították őket a börtönből.

Habár a média hírhedt szökevényként állította be Ringót, csupán néhány hónapig tudta elkerülni üldözőit, akik egyenesen Austinba vitték vissza. Szökése ellenére azonban fellebbezésének helyt adtak, és a vádakat ejtették (Cooley a beszámolók szerint még a szöktetés után egy hónappal meghalt).

Ringo azonban nem sokáig lehetett nyugodt: hosszú idő után utolérte a Cheyney-gyilkosság, ennek körüljárása során azonban végül a hatóságok nem találtak tanúkat, akik hajlandók lettek volna ellene vallani. Ringót így ismét elengedték 1878 májusában, és a Mason megyei Loyal Valleyben telepedett le. Novemberben a helyi rendőrségnél is ajánlottak neki egy helyet, azt azonban nem tudni egyértelműen, hogy elfogadta-e azt. A jelek szerint már 1879 folyamán áttelepült az arizonai Tombstone-ba.

Ringo és Wyatt Earp

Annyi mindenesetre biztos, hogy 1879 és 1880 folyamán számos csörtébe keveredett a törvénnyel – egy alkalommal meglőtt egy szalonban egy férfit, aki nem fogadott el tőle egy whiskyt (mondván, a sört jobban szereti), és egy pókerpartit is fegyverrel szakított félbe – a többi résztvevőre fogta, amíg elvett tőlük összesen 500 dollárt.

Utóbbi incidens miatt 1881-ben állították bíróság elé Tombstone-ban, azonban ennél jobban aggasztotta, hogy a híresztelések kapcsolatba hozták nevét egy közelmúltban történt postakocsirablással. Ringo ezt rágalomnak nevezte, és a város legendás békebíróját, Wyatt Earpöt, valamint társát, Doc Hollidayt tette felelőssé annak terjesztéséért. E vád eredménye az lett, hogy a három férfi felfegyverkezve állt szembe egymással: amint éppen pisztolyaikért nyúltak volna, amikor egy rendőrtiszt hátulról lefogta Ringót, és véget vetett az összetűzésnek.

Mindazonáltal az eset nyomán Ringo igen nagy érdeklődést kezdett tanúsítani az Earp és a hírhedt Clanton-banda közötti régóta tartó ellenségeskedésre. 1882-ben éppen letartóztatás alatt állt, amikor arról értesült, hogy Earp és csapata Charlestonban a Clanton-banda letartóztatására készül. Azonnal intézkedett óvadéka kifizetéséről, és Charlestonba indult, hogy figyelmeztesse Clantonékat.

Wyatt Earp testvére, James azonban látta Ringót Tombstone-ból távozni, és tisztában volt szándékával. Hivatalos nyilatkozatot tett a hatóságok előtt, amelyben szökött rabnak nevezte Ringót, aki meg akar akadályozni egy  békebíró általi letartóztatást. A nyilatkozatnak köszönhetően útnak indult egy másik csoport J.H. Jackson vezetésével, hogy megállítsák Ringót. Ezen a csoporton azonban útközben rajtaütött Ike Clanton, a Clanton-banda egyik tagja, aki emellett értesítette Ringót arról, hogy immár körözés alatt áll.

Ringo visszatért Tombstone-ba, ahol bíróság elé állították, azonban ismét nem akadt olyan személy aki hajlandó lett volna tanúskodni ellene, így szabadon távozhatott. Innentől Tombstone-ban csak nőtt a feszültség. 1882 márciusában egy ismeretlen tettes agyonlőtte Morgan Earpöt – sokan Ringót gyanúsították, azonban a korabeli feljegyzések ezt nem támasztják alá. Emellett a „Tombstone Epitaph” című lapban megjelent egy nyilatkozat, miszerint Ringo nem akart többé részt venni az Earp-Clanton viszályban.

Eközben Earp és csapata maguk is törvényt szegtek, amikor megöltek egy Frank Stilwell nevű bűnözőt, és maguk is menekülni voltak kénytelenek Tombstone-ból. John Behan seriff összeállított egy csoportot üldözésükre – ebben benne volt Johnny Ringo is. Eddigre Earpék megöltek egy Florentino Cruz nevű mexikóit is, aki egyesek szerint valójában Indián Charlie volt, akit a legtöbben Morgan Earp egyik gyilkosának tartottak. Arról is érkeztek hírek Tombstone-ba, hogy a közeli Whetstone-hegységben az Earp testvérek megölték „Göndör” Bill Brociust, aki a környék egyik leghírhedtebb bűnözője volt – a törvényesség határán mozgó békebíró és társai ezzel még több embert magukra haragítottak, ezért 1882 áprilisában elhagyták Arizonát.

Ringo egy hónappal később maga is elhagyta Tombstone-t, miután minden vád és körözés alól felmentették, amelyek a békebírók és banditák közötti csatározásokból származtak. Jó szerencséje ellenére azonban két hónappal később holtan találták a sivatagban.

1. A törvényen kívüliség előtt
2. A hírnév kezdete
3. Gyilkosság vagy öngyilkosság?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”