Szétszóródhattak az indiánok között az „elveszett kolónia” lakói

Anglia az Újvilágban

1590. augusztus 18-án egy csoport tengerész a Moonlight és a Hopewell nevű angol privatérhajókról a homokos partról az erdő felé tartott. Egy idős férfit követtek, aki valószínűleg egyre kétségbeesettebben kiáltozta: „Eleanor! Ananias! Bárki! Van itt valaki?” A tengerészek a mai Észak-Karolina állam területén található Roanoke-szigeten szálltak partra, vezetőjük pedig John White volt, Erzsébet királynő észak-amerikai domíniuma, Virginia kormányzója.

White lányát, Eleanort és annak férjét, Ananias Dare-t kereste, vagy bármely a szigeten lakó angol telepest. Eleanor és Ananias, valamint lányuk, Virginia – White kicsi unokája – ahhoz a csoport telepeshez tartoztak, akiket három évvel korábban hagytak a szigeten. 1587-ben White visszatért Angliába, hogy a sürgősen szükséges élelmiszer-utánpótlást beszerezze Raleigh-től. Ezután a Roanoke-on telelő telepesekhez tért volna vissza, azonban több akadályba is ütközött. Első próbálkozásakor francia kalózok foglalták el hajóját, és maga is megsebesült a harcban. Következő kísérletét egy uralkodói rendelet hiúsította meg, amely minden kereskedelmi hajózást leállított a spanyol armada által jelentett veszély miatt.

Amikor 1590-ben sikerült visszatérnie, újabb csapás érte expedícióját a Roanoke-on való partraszállás előtti napon: az egyik hajó kapitánya és több matróza a tengerbe veszett, miközben a rossz időjárásban az Outer Banks veszélyes turzásain át próbálták elérni a szigetet. Ennek ellenére azonban továbbmentek, körbeevezve Roanoke-ot, hogy annak északi végén horgonyozzanak le, ahol a telepesek éltek. Ott azonban senkit sem találtak. White látta, hogy a telepesek időközben emeltek ugyan egy nagyobb erődítményt, de ez teljesen elhagyatott volt, és csupán a hátrahagyott nehéz vagy mozdíthatatlan tárgyak voltak benne. A település összes házát szétszedték, elemeiket valahova elszállították. Az „elveszett kolónia” 117 lakosát sosem találták meg – Amerika és Anglia közös történelmének máig ez a legnagyobb rejtélye.

Az új Édenkert

White civil csoportja nem az első kolónia volt, amelyet Raleigh a Roanoke- szigetre küldött. Miután féltestvére, Humphrey Gilbert egy Újfundlandra történt utazás során vízbe fulladt, Erzsébet királynő  az Észak-Amerika gyarmatosítására vonatkozó megbízást Raleigh-ra ruházta át, azonban mivel az udvarnál ő volt az új kedvenc, Erzsébet nem engedte, hogy maga vezesse az expedíciókat.

Raleigh érdeklődését a mai Észak-Karolina partvonalának azon szakasza keltette fel, amely belelóg abba a Golf-áramlat által meghatározott útvonalba, amelyen a spanyol gályák a Mexikóból és Peruból származó aranyat szállították. 1584-ben egyetlen angol hajó érkezett a karolinai partvidékre, ezt a bennszülöttek hamar a Roanoke-szigetre vezették. E hajó rövid látogatása nyomán Roanoke-ot terményekben, vadakban gazdag és barátságos indiánokkal teli földként írták le – az új Édenkertként.

Raleigh hamar katonai expedíciót küldött egy egyéves útra, hogy felfedezzék az általa (a „szűz királynő”, I. Erzsébet) tiszteletére Virginiának keresztelt új tartományt. Az expedíciót Erzsébet mostohaanyja (VIII. Henrik utolsó felesége), Katherine Parr királyné unokatestvére, Ralph Lane vezette. A katonák feladata az volt, állapítsák meg, kinyerhetők-e nyereséges termékek a régióból, illetve alkalmas-e támaszpontnak a spanyol hajók elleni támadásokhoz.

Lane úgy találta, van potenciál a vidékben, de korántsem volt maga az új Édenkert, ráadásul sekély part menti vizei miatt alkalmatlan volt a hadihajók számára kikötőnek. Raleigh gondosan biztosította, hogy szakértő tudósítást kapjon az útról, amelyet befektetések és reményei szerint uralkodói támogatás vonzására kívánt használni a jövőbeli település létrehozásához. Ennek érdekében az expedícióval küldte John White-ot, aki az udvarnál ismert művész volt, és Raleigh számára a helyi növény- és állatvilágról, valamint az indiánokról vízfestményeket készített, amelyek a korból származó legjobb fennmaradt ábrázolások lettek.

Raleigh elküldte továbbá a matematikus Thomas Harriotot is, hogy az évet Lane-nel töltse Roanoke-on. Ő térképeket készített, tanult algonkin nyelven Manteótól, a barátságos, part mentén lakó Croaroan nevű törzs egyik elöljárójától, valamint mintákat gyűjtött a környezetből az esetleges értékes ásványok vagy gyógyhatású anyagok felfedezése érdekében.

1586 tavaszára azonban Lane embereinek egyre fogyott az élelme, a környező törzsek pedig egyre barátságtalanabbul viselkedtek, így az angolok elkeseredetten várták az ígért utánpótlást. A híres angol kalóz, Sir Francis Drake, néhány karibi-térségbeli spanyol város kifosztása után a Roanoke melletti turzásokhoz érkezett hajóival, azonban mielőtt segíteni tudott volna a gyarmatosítókon, egy hurrikán nagy kárt okozott flottájában. Lane vonakodva bár, de elfogadta Drake ajánlatát, hogy visszaszállítja őket Angliába.

1. Anglia az Újvilágban
2. A második kolónia

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2014

• Mussolini szeretőjének titkos naplója
• Szexualitás a görög és római vallásokban 
• Magyar fürdők és kettétört mankók
• Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
• "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
• Az egri vár régészeti kutatásának története
• Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
• Azok a csodálatos Gindly lányok
• Templomerődök Erdélyben