Szerencsétlen sorsú kutya pecsételhette meg Anglia jövőjét 1549-ben
2020. január 21. 14:28 Múlt-kor
Korábban
Felbomló összeesküvés
Sharington maga is igen hasznos barát volt: a bristoli pénzverde alkincstárnokaként már 1548 tavasza óta hamisított ezüstshillingeket, melyek saját aláírásával, ám VIII. Henrik arcképével voltak ellátva.
1548 őszén Thomas Seymour tehát arról érdeklődött, mennyibe kerülne 10 000 embert fegyverben tartani egy hónapon át. A választ hallva így szólt: „Isten hitére, Sharington, ha lenne 10 000 fontunk készpénzben, az jó lenne… te nem tudnál ennyi pénzt előállítani?”
A pénzverő elismerte, hogy lehetséges, és munkához látott. Thomas Seymour eközben elkezdte ellátmánnyal feltölteni Holt várát a Dee folyó egyik fontos átkelőhelyénél, amely a Dél-Walesbe vezető utat biztosította.
Thomas ezt követően 1548-49 telén rendszeres látogatója volt a király lakosztályának. Itt tartózkodott 1549. január 6-án is, jókedvűen csevegve a királyt felügyelőkkel, mit sem sejtve arról, hogy a lordprotektor emberei aznap kutatták át a bristoli pénzverdét.
Habár Sharington néhány nappal későbbi letartóztatása kívülről úgy tűnhetett, nem rázta meg túlzottan, Thomas nagyon is jól tudta, mit jelent ez saját cselszövésére nézve.
Sharington letartóztatásának éjjelén John Fowler, aki Thomas Seymour fő kapcsolata volt a király belső körében, riadtan érkezett hozzá, mondván: „Teljességgel tönkremegyek!” Thomas magában ekkor eldöntötte, továbbmegy tervével.
Január 10-étől kezdve Dorset őrgrófját és Huntington earljét esténként saját lakosztályára hívta a Seymour Place-en. A beszélgetések semmitmondók voltak, azonban minden ilyen esti találkozó hirtelen ért véget: Seymour egyedül indult el a westminsteri palotába, ahol rendre igen gyanúsan viselkedett.
Miután a palotába ért, csendben a kamrába lopózott, ahol az udvar számára fenntartott szeszt tárolták. Itt töltött magának egy italt, majd egyedül várakozott, amíg meg nem érkezett John Fowler.
Thomas minden alkalommal ugyanazt kérdezte tőle: mondott-e valamit őróla a király? „Semmi jót” – válaszolta rendszerint Fowler. Thomas Seymour ettől elkeseredett, majd hangosan ábrándozott, bárcsak a király öt vagy hat évvel idősebb lenne.
E találkozók végén a király fiatalabbik nagybátyja Fowler lelkére kötötte, értesítse őt, „amint a király felkelt”. Fowler ezt meg is tette minden reggel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
