Ritkán részesültek végtisztességben a középkori csatamezők halottjai
2020. november 4. 18:09 Múlt-kor
Korábban
Eltemetni, elégetni – vagy hagyni rohadni
A történelmi feljegyzések további képekkel szolgálnak a harctéri hullák sorsáról. Sokukat természetesen eltemették. A középkori Európában igen fontos volt, hogy az embert megszentelt földben helyezzék örök nyugalomra, erre azonban nemigen volt lehetőség a távoli csatatereken. Sok csatamezőn (vagy a közelében) ástak tömegsírokat, amelyeket aztán egy jelen lévő pap megszentelt.
Gyakran előfordult azonban, hogy a holttesteket temetetlenül hagyták. Ha a csata nagy léptékű volt, és a tömegsírban való elhelyezés erőn felüli vállalkozás lett volna, illetve ha a győztes meg akarta alázni holtukban is az ellenséget, úgy a fosztogatást követően egyszerűen eredeti helyükön hagyták az elesetteket. Ez előfordult a fallal körülvett városok ostromakor is, amikor a védőknek már nem maradt hová temetni a halottaikat.
A harmadik lehetőség a hamvasztás – vagy legalábbis a holttestek elégetése – volt. Malmesburyi Vilmos angol történetíró (1080-1143) a Szentföldön zajló harcokról beszámolva megemlíti, hogy a fertőző betegségektől való félelmükben az elesettek holttesteit egy halomba rakták, és meggyújtották. Ez azonban kivételes eset: a középkorban nem volt általánosan elfogadott nézet, hogy a rothadó holttestek és a betegségek között összefüggés lehet.
A halál képe a középkorban
A harcban elesettek sorsa azonban nem tükrözi a holttestekkel való általános bánásmódot a középkorban. A test és a halhatatlan lélek kapcsolatát igen szorosnak tartották a korabeli Európában, így a földi maradványaik sorsa igenis fontos volt az emberek számára.
Mivel azonban a csaták rendkívüli események, a holttestek sorsa az ilyen esetekben szintén a normáktól eltérő volt. Azonban a tömegsírba temetett vagy a felszínen rohadni hagyott holttestek többet árulnak el az adott ütközet politikai körülményeiről, mint a halottakkal való általános bánásmódról.
Mindenesetre nem meglepő, hogy a korabeli irodalom nemigen foglalkozott ezzel a kérdéssel. Csakúgy, ahogyan ma sem a kellemetlen, gyakran undorító aspektusok alapján emlékezünk halottainkra, és a kulturális megjelenítések stilizált halottai sem hordozzák az ilyesfajta jegyeket, úgy a középkori kultúrában is inkább óvatosan kikerülték a téma érintését.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Biblia
- Március 18-án teremtette Isten a világot a középkori emberek szerint
- Krisztus megkeresztelésének emlékét őrzik a vízkereszti hagyományok
- Pontos számítások helyett a hagyomány határozza meg Jézus születésének napját
- Néhány perc alatt, rekordáron elkelt a legkorábbi ismert héber Biblia
- A világ legrégebbi ismert Bibliáját állítják ki Tel-Avivban
- A középkorban pontosan kiszámolták a teremtés kezdetének dátumát is
- Mit csinált Krisztus Márta és Mária házában?
- Jézus Krisztus három megjelenését ünnepli a kereszténység vízkeresztkor
- Számos módszerrel igyekeztek kiszámolni Jézus születésének valódi időpontját
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 20:20
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 17:05
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 14:20
- Szerte a világon tüntettek a nyolcórás munkanap bevezetéséért május 1-én 13:20
- Elaludt a Vígszínházat megnyitó Jókai-darabon Ferenc József 11:20
- Brit technológiára is szükség volt a Magyar Televízió adásainak elindításához 09:50
- Landerer Lajost bízták meg az első Kossuth-bankók kinyomtatásával 09:05
- Zichy Jenő és csapata végezte az első magyar ásatásokat Oroszországban tegnap