Ritkán részesültek végtisztességben a középkori csatamezők halottjai

Csaták a középkori irodalomban

A hosszú és ömlengő csatabeszámolók meglehetősen gyakoriak a középkori forrásokban. A krónikák, az epikus költemények és a lovagregények gyakran írják le, miként aprították egymást a páncélban, lovon harcoló királyok, főurak és lovagok. A források – attól függően, mely oldalon keletkeztek – az egyik vagy másik oldal cselekedeteit dicsőítik és nagyítják fel jelentőségben.

A kijelölt hős vagy hősök jellemzően tetemes számú ellenséges veszteségért felelősek. Habár nem mindenhol és minden időben volt jelen ugyanolyan mértékben a középkori Európában, nyugaton, különösen Angliában a hősöket a megölt ellenségek számáért is külön dicsérik.

Thomas Malory 15. századi Artúr-legendájában például a legendás királyt azért is ünneplik első csatáját követően, mert sok embert megölt. Legnagyobbra becsült lovagjai, mint például Lancelot vagy Gawain szintén azért érdemesek önmagában is a dicséretre, mert sokakkal képesek végezni a csatákban. A számok rendszerint említve vannak, afelett azonban Malory is átsiklik, hogy mi történik a megöltek holttesteivel a csata után – hacsaknem a szóban forgó hulla éppen a hősé.

Dicsőséges halál

Amennyiben rendkívül ismert lovagról van szó (mint például Artúr lovagjai), avagy ő a szöveg főhőse, gyakran igen kiterjedt leírást kap a temetési szertartás. Amikor Malory szövegében meghal Gawain, Artúr király sírva fakad a holttest felett, majd a doveri várba viszi, egy kápolnába, ahol felravatalozzák, hogy mindenki „megcsodálhassa” a koponyáját ért masszív sérülést.

A Warwicki Guidóról szóló angol lovagregényben a főhős még nagyobb búcsúztatást kap. Pontosan 1007 angyal viszi a lelkét a mennybe, miközben asszonya a holttest felett siratja őt. Ezt követően a hulla édes illatot kezd árasztani magából, és hiába próbálkozik egyszerre száz másik lovag is, nem tudják elmozdítani a helyéről – egyszerűen túl nehéz. Mindkét utóbbi tényező Guidó szentségét jelképezi. Végül a gyásznép úgy dönt, a mozdíthatatlan holttest köré építik a lovag márvány emlékművét, így halála helyén kerül sor a nagyszabású gyászszertartásra is.

E két példa jól szemlélteti, mennyi tisztelet járt ki a fontos embereknek holtukban is. Az összecsapások átlagos résztvevői azonban nem részesültek ilyesfajta temetésekben. A legtöbbször említést sem tettek róluk.

1. Csaták a középkori irodalomban
2. Kevésbé dicsőséges halál
3. Eltemetni, elégetni – vagy hagyni rohadni

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

régészet

• Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter
• Furcsa módon eltemetett „vámpírgyermek” sírjára bukkantak Visegrádon
• Sokat elárulnak a lápokban talált múmiák a régi Európáról 
• Sírhalmaik mesélnek a szkítákról, a sztyeppe legendás harcosairól
• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Máig megoldatlan az ujj nélküli váci apáca rejtélye
• Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg
• Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
• Elsőre szerencsétlenül járt hegymászónak gondolták megtalálói Ötzi testét