Papírmasé lótetemből és acél fatörzsből is figyelték egymást az első világháború katonái
2020. március 2. 17:12 Múlt-kor
Az álcázás a modern hadviselés egyik kulcseleme, amely mind a hadműveleti szintű csapatmozgások, mind az egyének harctéri tevékenységének az ellenség előli elfedését szolgálja. Különösen nagy jelentőséggel bír a felderítők, illetve az orvlövészek számára, mivel az e szerepköröket betöltő katonáknak létfontosságú, hogy rejtve maradjanak. A történelem során számtalan példa akad az elrejtőzés és az álcázás találékonyabbnál találékonyabb megoldásaira, és ez alól az első világháború sem kivétel.
Korábban
Ártatlan áldozatnak álcázva
Habár a „Nagy Háború” csataterei az utókor számára az egyre korszerűbb fegyverek bevetéséről híresek, a harcoló egységeket ellátó hadtápvonalak jobbára a letűnt korok háborúihoz hasonlóan állati igaerővel működtek.
A nagyobb távolságokat gyakran vasúton tette meg az emberanyag, a felszerelés, illetve az ellátmány, a frontvonalban azonban a tüzérségi eszközöket, a lőszert és az élelmiszert mind lovak vontatták célba, és ők vitték biztonságos helyre a sebesülteket is.
Gyakran előfordult tehát, hogy a hűségesen szolgáló állatok is az ellenséges tűz célpontjává váltak, és a szembenálló felek lövészárkai között húzódó „senki földjének” ugyanolyan jellegzetes elemei voltak az elhullott állatok tetemei, mint a bombatölcsérek vagy a végeláthatatlan szögesdrótmezők.
Az egyenetlen, nehezen átlátható terep két oldalán a katonák napjaik nagy részét lövészárkaik rejtekében töltötték, így ritkán voltak láthatók az ellenség számára. Mind a központi hatalmak, mind az antant csapatai folyamatosan dolgoztak különféle módszereken arra, hogy kifigyeljék a velük szemben állók szándékait.
A franciák már 1915-ben előálltak a papírmasé felhasználásának gondolatával: valódinak tűnő fejreplikákat állítottak elő, amelyeket aztán rohamsisakkal ellátva egy bot végén kinyújtottak a lövészárok pereme fölé, hogy az esetleg figyelő ellenséges orvlövész rájuk lőjön, ezzel elárulva hollétét. Az ismert helyen lévő orvlövész ezáltal könnyen célba vehetővé vált akár a saját kézifegyverek, akár aknavetők számára.
E bábuk sikere arra sarkallta a franciákat, hogy egyéb kreatív módokon vessék be a papírmasét. Megfigyelték, hogy a „senki földjén” elhullott állatok tetemeivel nemigen törődik senki, akkor sem, ha azok az állásaikhoz igen közel fekszenek.
Egy éjszaka folyamán a francia katonák elhurcoltak egy lótetemet, amely napok óta egy német lövészárokhoz közel hevert, és egy papírmasé másolattal helyettesítették, amelynek a francia állások felőli oldala nyitott volt.
Az ezt követő éjszakák leple alatt egy francia katona bele tudott mászni a műtetembe, és a nap folyamán az oda kivezetett telefon segítségével hírt adni az ellenség mozgásairól. Az első csel három napig működött, mígnem a németek meg nem pillantották a katonát kimászni sajátos rejtekhelyéről, amelyet aztán megsemmisítettek.
Mindazonáltal a franciák az akciót sikerként könyvelték el, és folytatták a papírmasé lótetemek előállítását. A háború késői szakaszában az amerikaiak is átvették a módszert, a feljegyzések alapján azonban ők elsősorban orvlövészeik rejtekhelyeként alkalmazták.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet tegnap
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari tegnap
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat tegnap
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját tegnap
