Őrült uralkodók II.

2014. november 19. 14:15

Királyok, akik farkasnak, üvegnek vagy operahősnek képzelték magukat, a koronás fő, aki csak egy sütemény fejében volt hajlandó aláírni a törvényt, uralkodók, akik őrületükben saját fiukat vagy testőreiket kaszabolták le, a felség, aki XIV. Lajos szellemével társalgott, a királynő, aki egy egész utazást végigordított, és az uralkodó, aki öt hónapon át nem volt hajlandó átöltözni. Összeállításunkban öt újabb őrült (vagy annak titulált) uralkodót mutatunk be Rettegett Ivántól kezdve Siránkozó Márián át a hattyúkirály II. Lajosig.

Korábban

II. Lajos, a hattyúkirály

A Bajorországot 1864-től, 18 éves korától irányító II. Lajos már gyermekkorában elszigetelődött az emberektől, s egyre inkább a művészetek, valamint egyfajta kitalált mesevilág felé fordult. Gyakran mondogatta, hogy XIV. Lajos szellemével diskurál (szolgáinak egyébként a Napkirály öltözékeit kellett hordaniuk), volt, hogy a legnagyobb hóesésben kint terített magának asztalt, s hőségre panaszkodott, máskor pedig a kacagásától volt hangos a szobája, pedig biztosra vehető, hogy nem volt vele senki.

Nem szerette a társaságot, azonban ha néhanapján elment egy bálba, annyi alkoholt fogyasztott, hogy másnap semmire sem emlékezett. Ha pedig nem ivással töltötte az általa rendezett fogadásokat, akkor egy óriási virágkölteményt készíttetett a színhelyre, s abban elbújva "vészelte át" a partikat. Lajos egyik kedvenc időtöltése volt, hogy ezüstvértet öltve, hattyú formájú csónakjában, Lohengrin-ként hajózott (Richard Wagner egyik háromfelvonásos operájának címszereplője, aki hattyú vonta csónakon érkezett több színben is). A 2004-ben a BBC-nek nyilatkozó Heinz Häfner pszichiáter szerint Lajos nem nevezhető a szó egzakt értelmében elmebajosnak, azonban tény, hogy furcsaságainak se szeri se száma.

A tündérkirálynak is nevezett uralkodó a politikában gyakran naivnak bizonyult, azonban meg kell jegyeznünk, hogy az 1880-as években történő visszavonulásáig ténylegesen is ő irányította a Bajor Királyságot, amelyet Bismarck kénye-kedve szerint használhatott fel céljainak eléréséhez. A porosz miniszterelnök a német egység megteremtése érdekében előjogokat kínált a bajor királynak, aki igen naivan úgy gondolta, hogy a német uralkodói trónon felváltva fog székelni a porosz, illetve a bajor király, országa pedig jelentős területekkel fog gazdagodni.

Lajos egyre inkább eltávolodott a politikától, s magától a bajor udvartól is, éjjelente járta birtokait, valamint országában utazott, a nappalt pedig alvással töltötte. Az 1860-as évek végétől már csak Wagner zenéje, valamint az építészet foglalkoztatta. A francia paloták mintájára nagyarányú építkezésekbe kezdett az Alpokban, aminek eredményeként Bajorország adóssága hamarosan kétszer annyi lett, mint évi jövedelme.

A fantázia- és álomvilágban élő király az 1880-as évekre teljesen elzárkózott a külvilágtól, ezért 1886. június 10-én egy orvosokból álló bizottság elmebetegnek nyilvánította. Ezután nagybátyja, Luitpold herceg lett a régens. Lajost a Starnbergi-tó melletti Schloss-Bergben található elmegyógyintézetbe szállították, ahol 1886. június 13-án a tóba ugorva követett el öngyilkosságot. Ekkor pszichiátere is meghalt, miközben próbálta kimenteni. Ez a történet sokak fantáziáját megmozgatta, így sokan ma is azt gondolják, hogy Lajos gyilkosság áldozata lett.

következő oldal 1 / 5