Milyen illemszabályokra tanították a gyermekeket a Tudor-kori Angliában?

2020. február 27. 14:45 Múlt-kor

A gyermekeknek tanított különféle mondókáknak és meséknek, valamint a gyermekkönyveknek mindig is célja volt – legalábbis részben –, hogy az elfogadható viselkedés normáira tanítsa őket. Egy 500 éves angol gyermekkönyv alapján az is kijelenthető, hogy ezek a normák túlzottan sokat nem változtak az idők során.

Korábban

Imák és babonák: öt különleges szerelmi praktika a középkori Franciaországból
A dárdahajítástól a teniszig – edzéstippek a kora újkori Angliából
Nem túl szép kézírása alapján azonosítottak egy eddig ismeretlen kéziratot I. Erzsébet angol királynőtől

Az Egyesült Királyság nemzeti könyvtára, a British Library jelenleg nagyszabású digitalizáló programot folytat gyermekkönyv-gyűjteményében.

Ennek keretében került elő hosszú idő után a Lytille Childrenes Lytil Boke (Kisgyermekek kiskönyve) című 1480-ból való kiadvány, amely immár elérhető a könyvtár weblapján.

A könyvtár közleménye szerint „azzal, hogy felsorolja azt a rengeteg mindent, amit a középkori gyermekeknek nem volt szabad tenniük, betekintést nyújt számunkra abba, miként rosszalkodhattak.” A szabályok többsége napjainkban is megállja helyét a nevelésben.

A kézirat úgynevezett „illemkönyv”, amely műfaj rendkívül nagy népszerűségnek örvendett Európa-szerte a 13. századtól egészen a 18. századig, mivel sokan reménykedtek abban, hogy szofisztikáltabb viselkedéssel könnyebben feljebb kerülhetnek a társadalmi ranglétrán.

A felfelé törekvő családok különösen fontosnak tartották gyermekeik illedelmes viselkedésre tanítását – ha ennek segítségével közrendűként sikerülne valamelyiküknek nemesi családba házasodnia, vagy neves uradalomnál, esetleg a királyi udvarnál munkát találnia, a család jövője egészen új irányt vesz.

Következzen néhány kiemelt tanács a szövegből:

- „Ne turkálj se füledben, sem orrlyukaidban”, illetve a „ne köpj az asztal fölött” – ezek olyan dolgok, amelyek ma is gyakran elhangoznak (bár utóbbi esetében igaz, hogy napjainkban már nem csupán az asztalnál nem illendő köpködni).

- „Ne vájd fogadat a késeddel!”
- „Ne böfögj, mintha bab lenne a torkodban!”
- „Ügyelj rá, hogy ne röhögj és vigyorogj sokat – a sok beszédnek pedig sok az alja.”
- „Ha Urad iszik, abban az időben te ne igyál, ehelyett őrá ügyelj!”
- „Amikor sajt kerül elibéd, ne légy torkos!”

A kézirat ismeretlen szerzője szerint az udvariasság egyenesen a mennyből ered, és az illetlen viselkedés Isten akaratával megy szembe.

Anne Lobbenberg, a digitalizációs program vezetője szerint a vállalkozás rendkívül elgondolkodtatónak bizonyult.

„Ezek a régebbi gyűjtemények lehetővé teszik az ifjúságnak, hogy közelről vizsgálják meg a múltat” – mondta. „Némelyik forrás lenyűgözően távolinak tűnhet, míg mások igencsak közelinek látszódhat, annak ellenére, hogy évszázadokkal ezelőtt készültek.”

A szövegek egyúttal az angol nyelv emlékei is – a Lytille Childrenes Lytil Boke cím mai alakja például „Little Children’s Little Book” lenne, és a szöveg számos egyéb archaikus írás- és kifejezésmódot tartalmaz – egyes szavak ma már nem használatosak, míg mások jelentésváltozáson mentek keresztül.

A British Library gyűjteményében összesen három különböző változatban lelhető fel a könyv, ezek a legváltozatosabb témákra is kitérnek a vadászattól és a húsfeldolgozástól a gyógyászaton (beleértve a véreztetést) át az angol uralkodók élettörténeteiig. A szerző a viselkedés illemtana mellett egyfajta alapműveltséggel is el kívánta látni olvasóit.