Mi lett a II. világháború után a döbbenetes mennyiségű fegyverzettel?

Harckocsik és repülők a szántóföldön és légiversenyeken

A harcok során meg nem sérült harckocsik és más harcjárművek némely típusa igen nagy továbbfejleszthetőségi potenciállal bírt, ezek hosszú évekig szolgáltak tovább a hidegháború során is – a legékesebb példa talán az amerikai M4 Sherman harckocsi, amelyet nagyobb kaliberű löveggel, erősebb motorral és javított felfüggesztéssel még az 1960-as években is eredményesen alkalmazott az izraeli haderő – az arab szomszédai által használt korszerűbb szovjet típusok ellen is – M–50, illetve M–51 „Super Sherman” néven. Ezeket az 1980-as években vonták csak ki végleg a rendszerből, és eladták a chilei haderőnek, amely egészen 1999-ig rendszerben tartotta őket.

Más harckocsitípusok bármiféle módosítás nélkül is évtizedekig a hidegháború konfliktusainak frontvonalában szolgáltak, legnagyobb számban a szovjet T–34-es különféle változatai, amelyek a pesti utcáktól a vietnámi rizsföldeken át az angolai bozótharcokig bizonyították robusztusságukat. A hivatalos adatok szerint a típus késői, 85 milliméteres löveggel szerelt változatát napjainkban is rendszerben tartja Észak-Korea, Vietnám és Kuba, de még Bosznia-Hercegovina is.

Egyes esetekben előfordult, hogy civil felhasználást találtak a lánctalpas járműveknek. Ez legfőképpen Ausztráliában volt jellemző, ahol számos brit Matilda típusú harckocsiról szerelték le a lövegtornyot, és tolólap hozzáadásával buldózerként alkalmazták őket, míg több amerikai Shermant is ekével felszerelve szántásra használtak.

A repülésben a sugárhajtóművek térnyerése kevés lehetőséget hagyott arra, hogy a propelleres meghajtású második világháborús típusokat érdemes legyen rendszerben tartani. A legsikeresebb típus ezen a téren talán az amerikai F4U Corsair („Kalóz”) vadászrepülő volt, amelyet egészen 1953-ig gyártottak, és egyes latin-amerikai haderők egészen az 1970-es évekig rendszerben tartottak.

Nagy volt az érdeklődés a háború egyik legjobb vadászrepülőjeként elhíresült szintén amerikai P–51 „Mustang” típusra is, amelyet Európától Dél-Amerikáig és Ázsiáig számos ország vásárolt meg. E típus utolsó harci alkalmazása 1969-ben, a július 14-e és 18-a között vívott „futballháború” során került sor, amikor az El Salvador-i légierő vetette be őket a fent említett F4U-kat alkalmazó Honduras ellen – egyúttal ez volt az utolsó alkalom a történelemben, hogy dugattyúmotoros repülőgépek között zajlott légiharc.

Számos második világháborús repülőt a mai napig üzemben tartanak különféle repülőegyesületek a világ számos táján. Az Egyesült Államok Nevada államában, Renóban évente megrendezett világhírű légiverseny keretében 1964 óta létezik az „Unlimited Gold” kategória, amelyben kizárólag ilyen repülőgépek indulhatnak. Sok háborús repülőgépet alakítottak át mind katonai, mind civil oktatórepülőkké, amelyeket sokszor az 1960-as évekig használtak. Az amerikai Douglas DC–3 „Dakota” katonai szállítógépet napjainkban is széles körben alkalmazzák civil társaságok Latin-Amerika-szerte.

1. Rohamos fejlődés, gyors elavulás
2. Sérült, javíthatatlan – bűnös?
3. Kézifegyverek a harctéren és civil kézben
4. Harckocsik és repülők a szántóföldön és légiversenyeken
5. Hajók, múzeumok és emlékművek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek