Máig rejtély, mi volt a frankhamisítók célja balul sikerült tervükkel
2019. december 19. 08:33 MTI
94 éve, 1925. december 19-én jelent meg a Magyar Távirati Iroda közleménye arról, hogy Hollandiában letartóztattak három magyar állampolgárt, mert tízmillió francia frank értékű hamisított ezerfrankos bankjegyet találtak náluk. Ezzel a hírrel kezdődött a tragikomikus, politikai botránnyá dagadt frankhamisítási ügy.
Korábban
A holland hatóságok elsőként Jankovich Arisztid nyugalmazott ezredest vették őrizetbe, aki két hamis ezerfrankost akart felváltani, ő külügyi futárigazolvánnyal igazolta magát.
Utána fogták el a hamisított román útlevéllel rendelkező Mankovich Györgyöt és Marsovszky Györgyöt, akiknek bőröndje tele volt hamisított bankjegyekkel.
Jankovich mellett eleinte kiállt a külügyminisztérium, ám amikor a házkutatás során nála is egész koffer hamis pénzt találtak, a hágai magyar ügyvivőt a beavatkozástól való tartózkodásra utasították. (Jankovichot később a holland bíróság három, a másik két vádlottat két-két év börtönre ítélte.)
A botrány azután kezdett dagadni, hogy az eleinte hallgató Jankovich beszélni kezdett, és azt vallotta, a hamis bankjegyeket Magyarországon nyomtatták.
Az ő feladata csak az lett volna, hogy a bankókat átadja két társának, ám megpróbálkozott a beváltással is, és rajtavesztett.
Szavai szerint a bankógyárról a budapesti politika felső köreiben több százan tudtak, a támogatók között volt Nádosy Imre országos rendőrfőkapitány is.
A célt illetően a későbbi perben megoszlottak a vallomások: a közvélemény legszívesebben azt hitte el, hogy Trianon megbosszulását, a Felvidék és Erdély felszabadítását akarták elérni, de felmerült az is, hogy a Habsburgok restaurációját akarták finanszírozni. (Magyarországon már korábban is kísérleteztek pénzhamisítással, 1920-ban jugoszláv dinárt, 1921-ben cseh szokolt gyártottak.)
A szálak Windischgrätz Lajos herceghez, a szabadságharc ellen fellépő tábornagy unokájához, a királypárti legitimisták vezetőjéhez vezettek.
A herceg 1918-ban közoktatási (más források szerint közélelmezési) miniszteri posztjáról panamái miatt kényszerült távozni, egészen Svájcig, később képviselő lett, s megbízatását jól hasznosította üzleti téren, de családi birtokát komoly adósságok terhelték.
Mint kiderült, Windischgrätz már 1922-ben is kísérletezett saját szakállára a frank hamisításával, majd megkereste Bethlen István miniszterelnököt, aki visszautasította.
A herceg és társai ezután egy Arthur Schulze nevű német "szakértőt" fogadtak fel és az üggyel rokonszenvező állami szervek segítségét is igénybe vették.
A nyomdagépet a Pénzügyminisztérium rendelte meg, a feladat műszaki részét a Teleki Pál volt kormányfő által vezetett Állami Térképészeti Intézetben Gerő László őrnagy, tanácsnok irányításával végezték.
Hiába dolgoztak azonban több mint egy évig, leküzdhetetlennek bizonyuló nehézségekbe ütköztek, a végül elkészült 30 ezer bankjegyből csak 4400 minősült elfogadhatónak, de ezekkel is csak az utca emberét lehetett (volna) becsapni.
A bankók terítésére szánt „frankhadseregnek” Olaszországban és Hollandiában kellett volna a pénzt más valutákra váltania, de Jankovich kétbalkezessége miatt már az első alkalommal kudarcot vallottak.
A botrány egyre dagadt, a hírt a világsajtó is felkapta, a nyomozás eredményeként Európa nagyvárosaiban sorra buktak le a csalás résztvevői, 1926 januárjában idehaza is megtörténtek az első letartóztatások. A kínos helyzetbe került kormány végül beleegyezett a parlamenti vizsgálóbizottság felállításába.
A bizottság - miután Windischgrätz titkára, Rába Dezső visszavonta a sokakat kínos helyzetbe hozó vallomását, a koronatanú Hír György képviselő pedig agyvérzésben meghalt - a kormánypárti többség által elfogadott jelentésében felmentette a kormányt a felelősség alól.
A frankhamisítási per 1926. április 30-án kezdődött és meglepően enyhe ítélettel zárult. A bíró, aki ugyanazon irredenta szervezetek tagja volt, mint a vádlottak egy része, a törvénykönyv által rendelt 5-10 év szabadságvesztés helyett Windischgrätzre és Nádosyra csak 4-4 év fegyházat és 10-10 millió korona pénzbüntetést szabott ki, a többi 22 vádlott még kisebb fogházbüntetéssel úszta meg.
A két fővádlott 1928-ban kormányzói kegyelemben részesült, az ügy lassan feledésbe merült. A botrány azonban súlyosan rombolta Magyarország nemzetközi megítélését, külföldön még sokáig élcelődtek azon a magyaron, aki tévedésből jó pénzzel fizetett.
Az ügy dokumentumai nagyrészt megsemmisültek, többek között egy kúriai betörés során, még 1926-ban. A francia állam egy frank jelképes kártérítést kapott, mellé a hamis bankjegyeket és a nyomáshoz használt köveket, ezek közül két példány ma is a francia jegybank tulajdonában van.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2014
- Mátyásdomb: Lonkai-kastély
- Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
- Zrínyi kirohanásai
- Az ujj nélküli apáca titka
- A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
- Kémelhárítók „rendszerváltása"
- Színészből lett politikusok
- A maffia Tízparancsolat-értelmezése
- A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
