Magyar propagandisták Bolíviában
2025. január 22. 16:05 ArchívNet, Múlt-kor
1954-ben magyar diplomaták hazánk argentínai nagykövetségéről indulva propagandakörutakat tettek Bolíviában. Az utakról szóló jelentések a magyar latin-amerikai külpolitikai aktivitás korai éveinek kulturális diplomáciai tevékenységéhez szolgálnak forrásul. Fontosságukat az adja, hogy öt évvel Fidel Castro forradalmának a győzelme előtt keletkeztek, tehát abban az időszakban, amikor a szovjet blokk regionális tevékenysége még kevésbé vizsgált.
La Paz (Bolívia fővárosa) egy része, 1948.
Korábban
Farkas Dániel: Egy kiállítás képei. Jelentések a bolíviai magyar kulturális diplomácia első lépéseiről című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Bevezető
A magyar külügy 1954 áprilisában és júliusában fotókiállításból és filmbemutatókból álló programsorozatokkal kívánta demonstrálni Bolíviában a szovjet blokk modernizációs képességeit, fejlődését, valamint belső életének vitalitását.
Az eseményekről beszámoló magyar diplomáciai jelentésekből kiderül Bolívia politikai életének számos jellegzetessége, belső feszültsége, továbbá a társadalom meglepő nyitottsága is, amely a magyar-bolíviai diplomáciai kapcsolatokat folyamatosan fenntartotta.
A jelen forrásközlésben közreadott jelentésekben egyrészt megfigyelhetjük, hogy hogyan használta a helyi baloldal a szovjet blokk propagandáját a saját mozgalmi céljainak előmozdítására, másrészt találkozhatunk a bolíviai állami szervezetek ellenérzéseivel, illetve az ellentartó amerikai kulturális diplomáciával is.
A jelentésekben nem csak egy különleges mikrouniverzum tárul fel, de az is kiviláglik, hogy Bolívia – kaotikus belharcainak köszönhetően – már az 1960-as évek dekolonizációs hulláma előtt nyitott terep volt a szovjet propaganda számára.
A második világháború után a szocialista Magyarország (Bolívia kezdeményezésére) 1953. november 12-én vette fel a diplomáciai kapcsolatokat – második dél-amerikai államként – Bolíviával. A nagy kiterjedésű, de kis lakosságú andoki köztársaság az 1935-ben lezárult, Paraguay-jal vívott chacói háborúban elszenvedett vereséget követően hevesen kereste belső megújulását és külpolitikájának új alapokra való helyezését.
Ez volt a helyi reformerők „állandó érdeke”, amelyet először a náci Németországgal, majd 1945 után a Szovjetunióval megteremtett kapcsolatokban véltek megvalósítani. Reformrezsimek azonban csak 1939 augusztusáig, majd 1944 és 1946 között álltak fenn. Az ezeket követő évek az USA-barát „rosquero”, vagyis a hagyományos politikai csoportok uralma alatt teltek. A helyzetet bonyolította, hogy Bolívia radikális baloldali pártja, a PIR (Partido de la Izquierda Revolucionaria) a második világháború alatt a külpolitikai reformra törekvő erők ellen fordult azok németbarátsága miatt.
1946-tól a párt részt is vett a hagyományos uralkodó csoportok kormányában, és törekedett valamelyes külpolitikai reformra a kormányon belül – ennek nyomait megtalálhatjuk a Bolíviáról szóló magyar iratanyagban is. 1949-ben például a PIR küldött diákokat a budapesti Ifjúsági Világtalálkozóra Bolívia képviseletében. A delegációról a Népszava is beszámolt 1949. augusztus 30-án (igaz, pártmegjelölés nélkül, azonban mivel a Bolíviai Kommunista Párt ekkor még nem létezett, más szovjet típusú párt pedig még nem állt fel, egyértelmű, hogy a PIR aktivistáiról volt szó).
Újabb szálat jelent, hogy még a „régi rend” kormánya idején, Hugo Ballivián tábornok diktatúrája alatt, 1951-ben keresték meg bolíviai diplomaták először a Buenos Aires-i magyar követséget, az iránt tapogatózva, hogy van-e lehetőség a kapcsolatok felvételére.
Az érdeklődés oka az Egyesült Államokkal folyó ón-exporttárgyalások elakadása volt, ez pedig a hagyományos politikai pártokat is ráébresztette a washingtoni befolyás problematikus voltára, így Bolíviában különféle érdekektől hajtva egyszerre keresték a helyi reformerők, a kommunista párt, valamint az „uralkodó osztályok” is a szovjet kapcsolatot.
Farkas Dániel: Egy kiállítás képei. Jelentések a bolíviai magyar kulturális diplomácia első lépéseiről című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
zsidóság
- Túlzsúfolt lakások, éhezés és vég nélküli razziák – a budapesti gettó borzalmai
- Mások életéért adta sajátját Salkaházi Sára
- A buják betegségének tartották és üldözték a leprásokat a középkorban
- Hány aranyvonatot indítottak a németek 1945-ben Magyarországról?
- „Zenedobozokkal” vette fel a küzdelmet Hitler ellen a Rote Kapelle
- Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
- Már gyermekkorában tragédiák kísérték Radnóti Miklós életét
- Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
- Ágyúkkal támogatta Ganz Ábrahám a magyar szabadságharcot
- Alapjaiban változtatta meg Nagy-Britanniát Viktória királynő uralkodása 17:05
- Magyar propagandisták Bolíviában 16:05
- Online hozzáférhetők Petőfi Sándor fiának versei és levelei 15:22
- Különös játékokkal múlatták az időt az azték őslakosok 14:20
- Hogyan fonódtak össze a művészet és a mindennapok a Napóleon utáni Európában? Biedermeier! 13:11
- Nem aratott osztatlan sikert az első magyar keresztrejtvény 09:50
- Számos véletlen következtében indult el Cseh Tamás karrierje 09:05
- Nem hozott tartós békét a visegrádi egyezség tegnap