Kannibalizmus, kasztráció, halál és újjászületés: mit hittek az ókorban a világ keletkezéséről?

Mezopotámiai teremtésmítosz

„Midőn fönn az ég nevetlen;
s alant a föld szintazonképp;
Apszu, az őskezdet, minden dolgok teremtője-atyja;
s Mummu-Tiámat ősanyánk még;
vizeikkel egybemosódtak;
nem volt szárazföld se, láp se;
s egyike sem az isteneknek”
– hangzik az Enúma elis első hét sora.

Az akkád nyelvű teremtéseposz, az Enúma elis az óbabiloni kor után nyerte el végső formáját. Összesen hét – egyenként 115–170 soros – ékírásos táblán olvasható az eposz szövege, ahol minden egyes tábla egy-egy fejezetnek, a cselekmény hét szakaszának felel meg.

Számos töredéke került elő, amelyek nyolc évszázad alatt – Kr. e. 10 – Kr. e. 2. század – keletkeztek. Bár számos – az Enúma elisnél jóval egyszerűbb – teremtéstörténet látott napvilágot, a mű rendkívül ismert és elterjedt volt, igaz, hiánytalanul ma nem lehet rekonstruálni.

Marduk babiloni főisten szent sárkányával egy Kr. e. 9. századi pecséthengeren.

Az Enúma elis a kozmogónia és theogónia összefoglalása, ám nem kifejezetten teremtéseposz, hanem Marduk felemelkedését, főistenné válásának történetét meséli el, amelynek középpontjában a főisten alakja és az istenek szolgálatába állított emberiség megteremtése áll.

Az eposz kiemeli a két főistent: a férfi ősisten, Apszu, minden dolgok teremtője és felesége, Tiámat, az ősanya voltak a vizek megszemélyesítői, a földet körülvevő édesvízi óceáné és a tengeré. Az égboltot Mummu képviseli, aki ebben a szövegben általában Tiámattal azonos (Mummu-Tiámat), de eredetileg a szelek önálló istene volt. Az Enúma elis szerint Apszu és Mummu-Tiámat nemzették az isteneket.

Az első tábla szerint Anu gyermeke, Nudimmud (Éa) kasztrálja Mummut, akit az újonnan fogant istenek gúnyolni kezdenek, mire Apszu éktelen haragra gerjed; Apszu és Tiámat ekkor megegyeznek: elpusztítják a fiatal isteneket, ám Éa rátámad Apszura és Mummura, elkábítja őket, Mummut megcsonkítja, Apszut pedig megöli. Éa és Damkina frigyéből ekkor fogan az ókori Babilon későbbi főistene, Marduk.

Az ifjabb istenek és Tiámat küzdelmének vezetését Marduk vállalja el, akinek az összes isten hűséget fogad, biztosítva ezzel elsőségét a panteonban. Marduk a negyedik táblán foglalja el fő helyét az istenek tanácsában, majd legyőzi és megöli Tiámatot, akinek holttestét két részre vágja: egyik részéből létrehozza az égboltot, a másikból pedig a földet. A meggyilkolt istennő nyálából a felhők és az eső, szemeiből pedig a Tigris és az Eufrátesz jött létre, míg mellei és feje szolgáltak segítségül a dombok és hegyek létrejöttéhez.

1. Egyiptomi teremtésmítoszok
2. Mezopotámiai teremtésmítosz
3. Görög teremtésmítosz

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

zsidóság

• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már gyermekkorában tragédiák kísérték Radnóti Miklós életét
• Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
• Ágyúkkal támogatta Ganz Ábrahám a magyar szabadságharcot
• Munkaszolgálatosok a keleti fronton
• Eredménytelenül szervezett titkos béketárgyalásokat David Ben-Gurion
• Kémből vált befolyásos üzletemberré az embermentő Oskar Schindler 
• Mit lehetett tudni a holokausztról 1944-ben Magyarországon?
• Több ezer zsidó életét mentette meg a holokauszt idején Ángel Sanz Briz