József nádor: Habsburgnak született, de magyarként halt meg

2016. március 9. 10:21 MTI

Kétszáznegyven éve, 1776. március 9-én született Habsburg József Antal János főherceg, a népszerű József nádor. Bár nem volt uralkodó, nem állt birodalmi vagy európai politikai poszton, ő lett az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel valóban az ország és nemzet érdekének szentelte életét.

Korábban

II. Lipót császár és Mária Ludovika spanyol infánsnő hetedik fia gyermekkorát Firenzében töltötte, Bécsbe 1790-ben került, amikor apja császár lett. Tizenhat évesen járt először Pest-Budán, amikor a Lipótot a császári trónon követő Ferenc bátyját magyar királlyá koronázták. Másik bátyja, Sándor Lipót Magyarország helytartója és nádora volt, az ő 1795-ben bekövetkezett halála után József lépett örökébe. Az ifjú főherceget hamar megkedvelték, főleg amikor elterjedt, hogy magyarul tanul. Első magyartanára Verseghy Ferenc, a költő volt, aki részt vett a magyar jakobinusok mozgalmában. Józsefet egy évvel kinevezése után, az 1796-os pozsonyi országgyűlésen közfelkiáltással Magyarország nádorának, a király utáni fő közjogi méltóságra választották meg, a poszton ő volt a 103. és az utolsó előtti, egyben a második Habsburg, ezzel egyidejűleg Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja is lett.

József megtanult magyarul s több mint 50 évig töltötte be tisztét. Eleinte az udvar akaratát hajtotta végre, de miután megismerte a helyi viszonyokat, az ország történelmét és alkotmányát, önálló politikával próbálta összehangolni az udvar és a magyar rendek érdekeit - persze ez nem mindig sikerült. 1797-ben, 1800-ban és 1809-ben, a napóleoni háborúk idején a nemesi felkelés főparancsnoka volt, s a kormányzásba az országgyűlési ellenzéket is bevonta, az 1811. évi devalváció súlyos gazdasági következményein lehetőségei szerint próbált enyhíteni.

Metternich abszolutizmusa idején kiállt az országgyűlési szólás szabadsága mellett, s javasolta I. Ferencnek: térjenek vissza az alkotmányossághoz, a magyarok és az uralkodóház viszonyát reformokkal javítsák. Józsefnek sikerült elérnie, hogy a császár megkegyelmezzen a még rabságban sínylődő jakobinusoknak, köztük Kazinczynak. Idehaza sokat tett az ország gazdasági, kulturális felemelkedéséért, Pest-Buda szépítéséért. Az udvarban azonban gyanakvás vette körül, ellenfelei azzal vádolták, hogy el akarja szakítani a magyar korona országait s maga akar király lenni.

Sokrétű tevékenysége alig felmérhető: 1802-ben támogatásával jött létre a nemzeti könyvtár, amely a Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum magva lett - ennek gyűjteményét is segített bővíteni, értékes kódexeket és ősnyomtatványokat ajándékozva. 1804-ben Pest városnak írt leiratában kifejtette városrendezési elképzeléseit, 1808-ban létrehozta a Szépészeti Bizottságot, ő kezdeményezte az új városrész, a Lipótváros kiépítését. 1815-ben a gellérthegyi csillagvizsgáló építését szorgalmazta, úttörő szerepe volt a Városliget rendezésében (a legöregebb platánfák az ő alcsúti birtokáról származnak) s az általa megvett Margitsziget parkosításában. 1826-ban alapította Pesten a Vakok Intézetét, vállalva annak védnökségét. Pártolta az 1827-28-ban épült kőbányai lóvasút építését, majd a Pest-Vác vonal létrehozását, együttműködve Széchenyi Istvánnal. Tevékenysége nyomán vált Pest provinciális kisvárosból az 1830-as évekre országos politikai, kulturális és gazdasági központtá. Részt vett az 1835-ben felavatott magyar tisztképző intézet megalapításában, amely I. Ferenc feleségéről kapta a Ludovika nevet.

1825-ben József nádor vette rá Ferenc bátyját, hogy - 13 év szünet után - hívja össze az első reform-országgyűlést, s a Tudományos Akadémia itt elhatározott alapítását 10 ezer forinttal támogatta. Az 1832-36-os országgyűlésen mérsékelni próbálta a reformellenzék követeléseit s megakadályozta, hogy a felsőtábla az alsótábla határozatai ellen vétót emeljen. Az 1838. évi pesti árvíz idején ő irányította a mentést, s sokat tett az árvízkárok enyhítéséért. 1840-ben amnesztiát szerzett az elítélt Kossuthnak, Wesselényinek és Lovassy Lászlónak, 1843-ban megakadályozta a Védegylet feloszlatását. Segített létrehozni a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, alcsúti birtokán mintagazdaságot hozott létre, új terményeket és korszerű eljárásokat honosíttatva meg. Számos humanitárius egyesületet támogatott, 1846-ban alapította a róla elnevezett Ipartanodát, a Műegyetem elődjét.

Első felesége 1799-1801 közt Alexandra Pavlovna orosz nagyhercegnő volt, I. Pál cár lánya, akit első diplomáciai küldetése során maga hozott el Szentpétervárról. A második, 1815-17 közt Hermina anhalt-saumburgi hercegnő, István fiának, az utolsó magyar nádornak és Hermina lányának anyja. A harmadik 1819-től Mária Dorottya württembergi hercegnő volt, tőle öt gyermeke született. Nádorrá választása ötvenedik évfordulóját 1846-ban országos ünnepségsorozattal ünnepelték. 1847. január 13-án Budán halt meg, a budai nádori kriptába temették.

Ő a Habsburgok magyar ágának megalapítója. Bár nem volt uralkodó, nem állt birodalmi vagy európai politikai poszton, ő lett az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel az ország és nemzet érdekének szentelte életét. (Öccse, János főherceg hasonló szerepet vitt Stájerország és Graz életében.) Habsburgnak született, de magyarnak halt meg.