Hét meghökkentő temetkezési szokás a történelemből
2024. november 1. 13:55 Múlt-kor
A halál olyasvalami, amivel előbb-utóbb mindannyian szembesülünk. Ezért a különböző társadalmak az élet végét sokszor bonyolult, kívülállók számára olykor furcsa kulturális gyakorlatokkal és vallási rítusokkal fogadták, ezek a temetkezési szokások pedig sokat elárulnak az adott civilizáció életéről, gondolatiságáról.
Toradzsa sziklasírok (kép forrása : Wikipédia / Dominique Kirsner / CC BY-SA 2.5)
Korábban
A mumifikálási folyamatot segítendő a Fülöp-szigeteki ibaloi nép elit tagjai haláluk előtt nagy mennyiségű sós vizet fogyasztottak, valószínűleg azért, hogy kiürítsék emésztőrendszerüket és kiszárítsák testüket. Az ibaloi múmiák különlegessége, hogy belső szerveiket furcsa módon valószínűleg a végbelükön keresztül távolították el.
Holttestüket gyakran ülő helyzetben égő tűz fölé helyezték, hogy segítsék mielőbbi kiszáradásukat. A szertartás részét képezte az is, hogy pipából dohányfüstöt fújtak a holttestek szájába, azután kitették őket a napra száradni. Az egész folyamat körülbelül egy teljes évig tartott. Már a múmia elkészítése is rengeteg türelmet és odafigyelést igényelt.
Különös fesztiválok
Az indonéziai toradzsa nép tagjai néhány évente a ma'nene rituális szertartás keretében exhumálják és megtisztítják elhunyt szeretteik testét. A legenda szerint a szokás onnan ered, hogy egyik ősük, Pong Ramaset, a mitikus vadász kalandozása közben temetetlen holttestet talált a dzsungelben, ezután a legkevesebb, amit tehetett, hogy saját ruhájába öltöztette és eltemette.
A toradzsák táncos temetési szertartása (Kép forrása: Wikipédia / Sergey - Flickr: Traditional song and dance / CC BY-SA 2.0)
Emiatt a szellemek élete végéig jó szerencsével ajándékozták meg. Ezért a szokás ugyanolyan módon folytatódott napjainkig: az eltemetett holtakat a családtagok segítségével kihantolták, megtisztították, a napon hagyták, majd újra felöltöztették, spirituális megtisztulásáig vigyáztak rá és lényegében úgy kezelték, mint egy élő rokont.
A buddhisták úgy tartják, hogy a test nem más, mint porhüvely, ezért szerintük nincs szükség az emberi maradványok megőrzésére. Szertartásaik keretében a testet megtisztítják és részekre bontják, a húst leválasztják a csontról. Az utóbbit nemes egyszerűséggel megőrlik, míg az előbbit apró darabokra szeletelik, majd külön-külön egy-egy hegytetőre szállítják a reggeli órákban.
Egy buddhista égi temetés helyszíne (Kép forrása: Wikipédia / Bundesarchiv, Bild 135-S-12-50-06 / Schäfer, Ernst / CC-BY-SA 3.0.de)
A nyugatiak ezt a fajta temetkezési módszert égi temetésnek hívják. Eredetéről napjainkig csak találgatások vannak, az viszont bizonyos, hogy a holtak húsából a különböző ragadozó állatok lakmároznak.
Múmiák és megperzselt holtak
A mumifikálást az egyiptomiak fejlesztették mesteri szintre. A papok egyben képzett balzsamozók is voltak: először az agyat távolították el az orrlyukakon keresztül, míg a hasüreg oldalán széles vágást ejtettek, és a szíven kívül minden belső szervet kiszedtek. Azért hagyták a szívet háborítatlanul, mert fontos rendeltetése volt az egyiptomi hiedelemvilágban: úgy gondolták itt lakozik a lélek.
A gyomor, a tüdő, a máj és a bélrendszer azonban nem rendelkezett ilyen tulajdonsággal, így a halál beállta után teljesen feleslegesek voltak. A halottkultuszhoz tartozott még egy további hiedelem is: Mat, az igazság istennője és két másik isten, név szerint Thot és Anubisz minden elhunyt szívét egy mérleg egyik serpenyőjébe helyezték, a másik serpenyőben pedig az istennő tolla foglalt helyet.
Ha a szív könnyebb volt, az azt jelentette, hogy az adott ember példamutató életet élt és beléphetett a túlvilágra, ha azonban nehezebb, a serpenyő mellett álló krokodilfejű Ammut bekebelezte a szívet, ezzel az illető lelke is örök kárhozatra ítéltetett.
Pápua Új-Guinea őslakói a kukukukuk azonban nem mumifikáltak, hanem a halottjaikat egyszerűen megsütötték. A holttesteket különböző növényi anyagokkal bedörzsölték, majd harminc napra kunyhóba helyezték. Ezekben az épületekben tűz égett, miközben a testhez bambuszcsöveket csatlakoztattak, így távoztak a különböző testnedvek.
A kukukuku törzsbe tartozó férfiak
A kunyhóban uralkodó forró hőmérséklet teljesen kiszárította a testet, a füstben lévő formaldehid pedig segített megőrizni a lágy szöveteket. A hagyomány szerint a hosszadalmas eljárásra azért volt szükség, hogy a holtak szellemei ne kóboroljanak a vidéken, és ne zavarják meg a vadászatot vagy a mezőgazdasági munkákat.
A perzselés miatt már a gyarmatosítás korszakában felmerült a kannibalizmus vádja, azonban ezt az őslakosok egyszerűen a fehér emberek hazugságának tekintették. Napjainkban effajta szertartás azonban nem kivitelezhető, mert a hatóságok 1975-ben betiltották.
Bennük él tovább
Bizonyított kannibalizmusnak lehetünk tanúi az amazóniai esőerdőkben őshonos yanomamiak körében. Ők úgy hitték, hogy miután az ember meghal, a lelkének másik testbe kell lépnie, amíg bebocsátást nem nyer a szellemvilágba. Ennek megkönnyítése érdekében rituálét hajtottak végre, melynek során az emberi maradványokat fogyasztható étellé változtatták.
Az endokannibalizmusnak (saját népe tagja maradványának rituális fogyasztása) nevezett szertartás a holttest elégetésével kezdődött. A hamut és a csontokat ezután fazékba helyezték, ahol banánnal együtt megfőzték, majd az elhunyt összes hozzátartozója kedvére lakmározott belőle.
Madagaszkár szigetén a Famadihana vagy másnéven „A holtak megfordítása” elnevezésű szokás régiónként eltérő elemekből állt. Általánosságban azonban ez azt jelenti, hogy a holttestet kiemelték a sírjából, újra felöltöztették, majd visszahelyezték. A kultusz fontos része, hogy a szeretett személy nevét ráírták az új ruhákra és ágyneműkre, ami biztosította, hogy az illető emléke ne merüljön feledésbe.
A Famadihana szertartása Madagaszkáron (Wikipédia / Saveoursmile (Hery Zo Rakotondramanana) - Flickr / CC BY-SA 2.0)
A Famadihana egyben az ünneplés ideje is volt, amikor az élők és az őseik közötti kapcsolatokat tánccal fejezték ki. Természetesen az ilyen alkalmak lehetőséget adtak különböző betegségek terjedésére, a madagaszkári kormány ezért megtiltotta, hogy a szertartást a tüdőpestisben elhunyt emberek maradványaival is elvégezzék. Számos olyan jelentést ismerünk, melyben az őslakosok az intézkedésre fittyet hányva megtartották a ceremóniát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet 17:05
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari 15:05
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat 12:20
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját 10:35
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
