Hat kevéssé ismert nő a középkorból, aki nem elégedett meg a neki szánt szereppel

2018. március 9. 18:42

Korábban

A botrányos apáca

Héloïse d'Argenteuil már 20 éves korában Európa legműveltebb asszonyának számított. Abélard Péter ekkorra már felhördülést okozott értelmiségi körökben, a tiszteletnek örvendő idősebb teológusok között számos ellenséget szerezve. Héloïse nagybátyja, Fulbert a párizsi Notre Dame-ban volt klerikus, és felfogadta Pétert húga tanítójának. Később le is írta, hogy szándékában állt megtörni szüzességi fogadalmát ezzel a rábízott tanítvánnyal. Az idősebb tanító és a terhes kamasz botránya 1118-tól egész Párizsban közszájon forgott.

Első találkozásuk után nem sokkal Héloïse és Péter már vágyakozó tekintettel néztek egymásra, a tekintetek pedig érintésekké váltak. Ahogy Abélard nyíltan bevallotta: „Kezeim gyakrabban tévedtek a melleire, mint a könyv lapjaira.” Hamarosan testi szerelembe keveredtek: „Vágyaink nem hagyták kipróbálatlanul semmilyen formáját a szeretkezésnek, és ha a szerelem valami újjal rukkolt elő, annak csak örültünk.” Héloïse nagybátyja mit sem sejtett az egészből, mígnem egyszer rajtakapta a szerelmes párt. Ebben az időszakban Héloïse örömmel tudta meg, hogy terhes.

A pár titokban házasságot kötött, de miután Pétert a bosszúra szomjazó Fulbert emberei tragikus módon kiherélték, nem foglalkozott többé Héloïse-zal. Cserébe a lány briliáns, dühös és szenvedélyes leveleket írt. Bátran kijelentette: „Kedvesebb és tiszteletre méltóbb lenne, ha a szajhádnak neveznének” – levelében tisztában van azzal, hogy az ő szenvedélye tiszta, és a valódi szajhák azok a nők, akik a pozíció és a pénz miatt házasodnak.

„Különös” módon egy időben a tudósok nem hitték el, hogy egy nő ilyen intelligens leveleket tudott volna írni. Héloïse végül apácafőnöknő lett a Paracléte-ben, egy leányrendházakkal is rendelkező remeteségben, amelyek közül hatot Héloïse alapított. Haláláig főnöknő maradt.