Grófnőnek adta ki magát, másfél évtizeden keresztül vadászott a francia Riviérán a „Tolvajok Királynője”

Hangtalanul suhanó árny

1908. március 8-án a hajnali órákban csendes volt Nizzában a híres Promenade des Anglais, és hasonlóan hangtalanok volt az itt található Hôtel Impérial folyosói is. Az egyiken azonban ekkor épp egy talpig feketébe öltözött nő osont végig nesztelenül, filctalpú cipőben.

Az árnyak közé olvadó alak fekete leplet viselt, amely eltakarta arcát, és egy ezüst (más források szerint nikkelezett) tolvajkulcs-készletet is hordott magánál (mint arról a magyar Reggeli Hírlap 1930-ban megemlékezett, kifinomult eszközeit egy olyan „kis hengeralaku, elefántcsontból készült necessaire”-ben tartotta, „amelyet a női tolvajnál a leggondosabb motozás sem tud felfedezni, annyira el lehet rejteni”). Több évi üldözés után azonban ezúttal felkészülten várták őt a törvény emberei.

A magát Monteil grófnőjeként előadó, avagy az újságok által „álgrófnőként” (pseudocomtesse) ismert hölgy valójában ékszertolvaj, betörő, és szélhámos volt, továbbá azt is tudni vélték róla, hogy egy valóságos tolvajszervezet vezetője, amely a Földközi-tenger leggazdagabb turistaparadicsomaira szakosodott.

„Monteil grófnőjének” elfogása azonnali médiaszenzációt keltett, a külföldi újságok is címlapon számoltak be róla. A cikkek rendszerint szépségét és ravaszságát emelték ki, „a Pók”, illetve „a Tolvajok Királynője” címet aggatva rá. A részletekbe merülő beszámolók ódákat zengtek drága, csipkés estélyi ruháiról és modern bőröndjeiről, amelyeket összeillesztve egy teljes állószekrényt kapott az ember.

Nem meglepő, hogy letartóztatására – ahogy bűncselekményei nagy részére is – Nizzában került sor, a francia Riviéra egyik leghíresebb városában. A külön hercegségként létező Monacót is magában foglaló gyönyörű tengerparti régió W. Somerset Maugham angol regényíró megfogalmazásában egy „napsütötte hely sötét alakoknak”, amelynek hangulata akkoriban ellenállhatatlan lehetett egy efféle bűnöző számára.

A Riviéra ugyanis telis-tele volt gazdag prédával, akiket az vonzott a térségbe, hogy az a korabeli európai arisztokrácia körében is egyre felkapottabb volt. Maga Viktória brit királynő nem kevesebb, mint kilenc alkalommal látogatott ide, a monacói Monte Carlo kaszinója pedig már ekkor legendás hírnévnek örvendett.

A környező országokban ugyanis ekkoriban az ilyen létesítmények tiltottak voltak, Monte Carlóban pedig a tehetős vendégek nem csupán azzal nagyzolhattak, hogy megengedhették maguknak az utazást, de azzal is, hogy itt nyíltan semmibe vehették saját országuk törvényeit. Az efféle viselkedést a korabeli elit korántsem megvetendő, inkább utánozandó mintaként fogta fel.

1. Hangtalanul suhanó árny
2. Az Amerikából hazatért grófnő
3. A nép hőse

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején