Évtizedeken át nem szűntek jelentkezni a magukat a halott XVII. Lajos francia királynak kiadó szélhámosok

2018. december 3. 18:09 Múlt-kor

A francia forradalmat követően a nyolcéves trónörököst, a későbbi XVII. Lajos királyt börtönbe vetették, ahonnan többé nem jött ki élve. Számtalan szélhámos és mentálisan instabil személy igyekezett bebizonyítani az elkövetkező évek során, hogy azonosak az „eltűnt” ifjú uralkodóval, azonban mind elbuktak.

Korábban

Szertefoszlott jövő

A Lajos Károly néven született ifjú uralkodó a versailles-i palota arannyal bevont termeiben nőtt fel, XVI. Lajos és Marie Antoinette királyné vidám, szép és megnyerő modorú kisfiaként. Négyévesen ő vált a francia trón örökösévé, miután bátyja, Lajos József tuberkulózisban meghalt – innentől a palota minden alkalmazottja engedelmeskedett minden parancsának.

A francia forradalom azonban elsöpörte e környezetet, és elpusztította családját: nyolcéves korára árva lett, szülei 1793-as kivégzésével (a család emigrációban lévő tagjai és a királyhű erők ekkor kiáltották ki őt XVII. Lajos néven királlyá). Az egykor gondtalan gyermekkel kegyetlenül bántak, elhanyagolva legalapvetőbb szükségleteit is.

A gyermek a mai párizsi Temple téren ekkoriban még álló, szintén Temple nevű középkori erődítmény egyik cellájában várta sorsa jobbra fordulását, amely sosem jött el. A gonosz monarchia megtestesítőjeként állították be, „farkaskölyöknek”, „zsarnokfinak” és „fattyúnak” nevezve. 1795-re az új rendszer által hivatalosan immár csak Louis-Charles Capet néven ismert gyermek felismerhetetlen volt korábbi önmagához képest: testét sebek borították, hasa felpuffadt az alultápláltságtól.

Őrzői végül behívtak egy neves orvost, Philippe-Jean Pelletant. A szakembert elborzasztotta az ifjú „dauphin”, azaz trónörökös állapota. „Sajnos mindenfajta segítséghez már túl késő volt” – emlékezett vissza később Pelletan. „Semmi reménynek nem volt helye.” 1795. július 8-án Louis-Charles egyik börtönőrének karjaiban elhunyt, bátyjához hasonlóan tuberkulózisban. Mindössze tíz éves volt.

A forradalmi kormány gyorsan lépett: a gyermek felett, akit életében elhanyagoltak, most valósággal nyüzsögtek. Dr. Pelletan részletes boncolást végzett, és fizikai bizonyítékát találta annak a sok kegyetlenségnek, amelyet a gyermekkel szemben elkövettek. A boncolás után a holttestet titokban eltemették a közeli Sainte-Marguerite temető egyik tömegsírjában.

Volt azonban olyan része a dauphinnek, amely nem került ide: a boncolás során Dr. Pelletant egy zsebkendőbe csavarta a gyermek szívét, és elrejtette a zsebében. Az orvos eltökélte, hogy egy napon visszajuttatja a szívet a Bourbon-család száműzetésben élő rokonaihoz. Legközelebbi élő közvetlen rokona – nővére, Mária Terézia Sarolta hercegnő – a történtekből mit sem sejtve raboskodott egy emelettel feljebb.

következő oldal 1 / 4