Életébe került legnagyobb győzelme a tengerek különc legendájának

Arthur William Devis: Nelson halála, 1805. október 21. (1807.)

Sorsfordító ütközet

A trafalgari csata kiemelkedik a tengeri hadviselés történetéből, hiszen ez volt a napóleoni háborúk utolsó nagy tengeri ütközete. A 27 sorhajóból álló, Horatio Nelson angol tengernagy vezette brit flotta 1805. október 21-én legyőzte a 33 hajóból álló francia–spanyol flottát, amivel szertefoszlott I. Napóleon francia császár terve Anglia megszállására, s több mint száz évre megalapozta a brit fölényt a világ tengerei felett. E hegemónia lehetővé tette az angolok számára, hogy egyedülálló birodalmukat tovább építsék és meg is tartsák: a 19. század a britek évszázada lett.

Pedig az előjelek nem kedveztek Londonnak. Az angol korona alig 20 évvel Trafalgar előtt elvesztette 13 észak-amerikai kolóniáját, ráadásul az örök rivális Franciaország szövetséget kötött a volt gyarmatokkal. A franciák a Karib-tengeren is megpróbálták biztosítani helyüket a britek rovására, ám amikor 1782 áprilisában a brit koronához tartozó Jamaica meghódítására indultak, a brit hadiflotta Iles des Saintes-nél (Guadeloupe) áttörte az ellenséges harci hajók sorát, a Sir George Rodney vezette brit erők pedig menekülésre kényszerítették a franciákat.

Denis Dighton: Nelson eleste a trafalgari csatában (19. század eleje).

Az 1802-es amiens-i békét követően sokan hittek abban, hogy a két nagyhatalom kiegyezésével Európában beköszönt a béke korszaka, ám a remény illúzió maradt, a megállapodásokat egyik fél sem tartotta be. Hamar kiderült, hogy a színfalak mögött a béke csupán fegyverszünetet jelentett: alig egy év elteltével ismét fellángolt az ellenségeskedés Franciaország és Anglia között.

Napóleon terve az volt, hogy az Atlanti-óceán nyugati részén összevonja a francia–spanyol flottát, az erőfölény birtokában ugyanis már biztosítani tudná a Csatorna feletti uralmat. Miután 1805 elején a franciák kitörtek Toulonból, elkeseredett üldözés vette kezdetét, majd augusztusban Pierre Charles Silvestre de Villeneuve francia altengernagy tett egy erőtlen kísérletet, hogy megszerezze a Csatorna feletti befolyást, de a kudarcot követően inkább délnek fordult és Cadiz irányába hajózott.

Guy Head: Horatio Nelson (1798–99)

Az akkor már az idegösszeomlás szélén álló, Nelson-fóbiától szenvedő Villeneuve Cadizban szerzett tudomást arról, hogy Napóleon le akarja váltani, így gyorsan kellett cselekednie, hiszen érezte: ha nem így tesz, azonnal véget érhet katonai pályája.

Az egyesült francia–spanyol hajóhad október 19-20-án indult el Cadizból abban a reményben, hogy a Földközi-tengerre úgy tudnak kijutni, hogy nem kell nyílt csatát vállalniuk az angolokkal. Másnap a brit zászlóshajó, a Victory fedélzetéről az őrszemek pillantották meg a 9 mérföldre (14,5 kilométerre) tartózkodó ellenséges flottát, ám a természet szeszélye – a gyenge szél – miatt hat órába telt, míg a két hajóhad lőtávolon belülre ért. Az összecsapás elkerülhetetlenné vált.

1. Sorsfordító ütközet
2. Tengeribeteg parancsnok a brit flotta élén
3. Nelson zsenialitása dönt

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták