Egy svájci kalandor és indián rabszolgái – hogyan kezdődött a kaliforniai aranyláz?
2018. január 25. 16:32
Kalifornia és az Egyesült Államok történetének egyik meghatározó fordulópontja volt az aranylelőhelyek felfedezése a 19. század közepén. Kevesen ismerik azonban a Svájcból érkezett kalandor, John Sutter vállalkozásának – sokszor sötét – történetét, amely közvetlen előzménye volt a világ talán leghíresebb aranylázának.
Korábban
John Sutter eredetileg Johann Suter néven látta meg a napvilágot 1803-ban és életének első részét Svájcban töltötte. Egyre növekvő adósságai miatt azonban börtönbüntetésre ítélték. Az akkor 31 éves Sutternek azonban esze ágában sem volt rácsok mögé vonulnia, ezért fogta feleségét, 5 gyermekét, és elutazott az Újvilágba, hogy szerencsét próbáljon.
Az akkor még mexikói fennhatóság alatt álló Kaliforniában telepedett le, ahol megállapodott a helyi kormányzóval arról, hogy egy jelentős földbirtokért cserébe megvédi a területet „Egyesült Államokból érkező rablóktól” és „a barbár indiánok inváziójától”. Az így szerzett valamivel több mint 20 ezer hektáron egy kereskedelmi lerakatot létesített, amely hamarosan egy kis településsé duzzadt. A városkának Sutter a „Nueva Helvetia”, azaz Új Svájc nevet adta, amely később a mai kaliforniai főváros, Sacramento alapjává vált.
A svájci kalandor – aki az üzlet megkötése érdekében felvette a katolikus vallást és a mexikói állampolgárságot is – birtokát a helyi niszenan, mívak és majdú törzsekhez tartozó indiánokkal népesítette be. Gyorsan felismerte ugyanis, hogy az őslakosok nem csak fenyegetést, hanem lehetőséget is jelenthetnek számára. Kezdetben ezért meglehetősen barátságos viszonyt épített ki velük, munkát adott nekik és az arra alkalmas férfiakból egy önálló miliciát szervezett, amelynek tagjai rendes egyenruhát viseltek és fegyveres kiképzésben részesültek.
Sutter aztán fokozatosan egyre nagyobb mértékben avatkozott be a helyi törzsek életébe. Indián asszonyokból egy saját háremet szervezett, és később azzal is vádolták, hogy szexuálisan zaklatta az indián lányokat. Egy svájci alkalmazottjának visszaemlékezése szerint Sutter dolgozószobájából egy hálószoba nyílt, ahol állandóan „rendelkezésére állt” néhány indián nő.
Bár a milíciát eredetileg a terület védelmére állította fel, annak fegyvereire támaszkodva gyakorlatilag rabszolgasorba kényszerítette a környéken élő őslakosokat. Egy szomszédos farmer visszaemlékezése szerint mindazokat, akik nem akartak munkába állni nála ellenségnek nyilvánította és „a Sacramento folyó vizét gyakran vörösre színezte az ártatlan indiánok vére.”
A Sutter-farmon vendégeskedő utazó, James Clyman beszámolója szerint a magát Nueva Helvetia katonai parancsnokának és bírójának nyilvánító Sutter mintegy „600-800 indiánt tart teljes rabszolgaságban. Egy Edwin Bryant nevű újságíró, aki ugyancsak élvezhette egy ideig a hírhedt nagybirtokos vendégszeretetét, az indián munkások szörnyű munkakörülményeiről számolt be. Elmondása alapján evőeszközök és tálak nélkül lényegében moslékot és maradékot etettek velük, esténként pedig ágyak és egyéb bútorok nélküli szobákban kellett bezárva aludniuk.
Mindazok pedig, akik ellenszegültek Sutter parancsainak, lényegében az életükkel játszottak. Egyes történészek szerint a farmon folyó kegyetlenkedések hatásait egész Kaliforniában érezhetőek voltak. Az Egyesült Államokból érkező fehér telepesek többsége ugyanis megpihent Sutter birtokán és az ott látottak egyértelműen befolyásolhatták azt, hogy a későbbiekben hogyan bántak ők az indiánokkal saját birtokaikon.
Sutter birtoka és vagyona rohamosan növekedett az évek során, főleg azután, hogy nekilátott rabszolgái „bérbeadásának”. Az egyre nagyobb tömegben érkező fehér telepeseknek égető szükségük volt a munkaerőre, ezért Sutter napi két dollárért bárkinek a rendelkezésére bocsátotta „saját” indiánjait.
A birtokon élő őslakosok közül nem mindenki sínylődött rabszolgasorban. A milícia tagjai mellett voltak, akik ónból készült „pénzt” kaptak, amivel Sutter boltjában tudtak vásárolni. Voltak továbbá, akik rendes fizetségben részesültek: ők leginkább azok a törzsfőnökök voltak, akiknek támogatására Sutternek mindenképp szüksége volt, hogy fenntarthassa rendszerét.
Az 1840-es évek végén aztán a vidéket sújtó kanyarójárvány hatalmas pusztítást vitt véghez az indiánok soraiban. Sutter 1848-ban ezért úgy döntött, hogy a kieső munkaerőt egy fűrészmalom létesítésével fogja pótolni, ami aztán nem csak az ő életét változtatta meg, de a világtörténelem menetét is új irányba terelte.
A malom helyszínének kiválasztására és az építkezés irányítására egyik bizalmasát, James Marshallt küldte. Egy nap aztán, amikor Marshall az épülő malmot vizsgálta, hogy nem tömítette-e el valahol iszap szennyeződés, valami csillogóra lett figyelmes. Az aranyröggel azonnal főnökéhez sietett, akivel közösen elolvasták egy enciklopédia szócikkét, majd elvégeztek egy primitív tesztet, mire meggyőzödtek arról, hogy valóban aranyat találtak.
Sutter először igyekezett titokban tartani a felfedezést és nekilátott a környékbeli birtokok felvásárlásának. Terve azonban nem vált be és az arany híre hamarosan kitudódott, majd futótűzként terjedt végig Amerikán. Sutter hatalmas birtokát egy csapásra ellepték a földfoglalók és tolvajok, épületeit lerombolták, csordáit pedig elhajtották. Az egyre nehezebb helyzetbe jutó Suttert rövidesen indián munkásai is magára hagyták.
A svájci földbirtokos élete álma, hogy egy agrár-utópiává fejlessze Nueva Helvetiát, összeomlott. Később többször is igyekezett kártérítést követelni az amerikai kormánytól – amely az 1846-os mexikói-amerikai háború után átvette a terület irányítását –, de kérvényeit mindannyiszor elutasították. Sutter bukása azonban az indiánok számára sem szolgálhatott elégtételül. A kaliforniai törzsek az aranyláz legnagyobb vesztesei közé tartoztak. 20 év alatt az őslakosok több mint 80%-át kiírtották a különféle járványok és a telepesek kegyetlenkedései.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2014
- Mátyásdomb: Lonkai-kastély
- Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
- Zrínyi kirohanásai
- Az ujj nélküli apáca titka
- A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
- Kémelhárítók „rendszerváltása"
- Színészből lett politikusok
- A maffia Tízparancsolat-értelmezése
- A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
