Egy megátalkodott bűnöző hozta létre a világ első igazi nyomozóhatóságát

A rendőrség élcsapata

1811 végén Vidocq létrehozott egy informális civil ruhás informátori egységet, Brigade de la Sûreté („biztonsági dandár”) néven. Hálózatként még hatékonyabban működtek Vidocq parancsnoksága alatt, és egy évvel később, 1812 végén az egység hivatalosan is a párizsi rendőrség részévé vált. Egy újabb év elteltével a nyomozó egység országos hatáskört kapott: Napóleon császár rendeletet bocsátott ki, amely létrehozta a Sûreté Nationale, azaz „nemzetbiztonság” nevű országos nyomozóhatóságot. A teljes új rendőri szervnek az egykori halálraítélt, Vidocq volt a parancsnoka.

Az egység létszáma azonban csak lassan növekedett, mivel Vidocq gondosan megválogatta embereit – akik közt nők és férfiak is voltak –, és saját maga képezte ki őket az álcázás és a beilleszkedés művészetében. Többségük hozzá hasonlóan egykori rab volt, egy részüket egyenesen a börtönből toborozta.

Vidocq a politikai változásokat is jó érzékkel követte. Napóleon első, 1814-es bukása és a kivégzett király öccse, XVIII. Lajos visszatérése során a párizsi köznép kedélyeit igyekezett egységével kordában tartani – a közönséges bűnözők helyett ekkor a hangulatkeltőkre utazott –, Napóleon utolsó, „száznapos” uralmát követően pedig azokat a szélhámosokat leplezte le, akik valótlanul állították magukról, hogy az ancien régime idején nemesi címmel bírtak, és így próbáltak hasznot húzni a régi-új rendszerből.

1820-ra Vidocq és a Sûreté működése látványos csökkenést idézett elő a bűnözésben – egyedül 1817-ben 811 letartóztatás fűződött a nevéhez –, amit meg is háláltak neki évi 5000 frankos jövedelemmel. Mindazonáltal nem oszlott el minden felhő a feje fölül: a különböző vidéki hatóságoktól ezen évek alatt is rendszeresek voltak a megkeresések a párizsi rendőrség irányába, mivel Vidocq több tartományban továbbra is körözött bűnözőnek számított.

Végül 1817. március 26-án a párizsi rendőrprefektus, Jules Anglès közbenjárására XVIII. Lajos királyi kegyelemben részesítette. 1820-ban Vidocq feleségül vette Jeanne-Victoire Guérint, aki együtt lakott vele és Vidocq idős édesanyjával, valamint utóbbi unokahúgával, a 27 éves Fleuride Albertine Maniez-vel. A házasság nem volt hosszú életű: a korábban is gyenge egészségű Jeanne-Victoire 1822-ben elhunyt.

1823-ban a Sûreté a sajtóérdeklődés fókuszában találta magát egy különösen merész akció folytán: Vidocq részvételével az egység ügynökei megbújtak egy postakocsin, amelyről tudták előre, hogy rablási kísérlet áldozata lesz. A vadnyugati hangulatú rajtaütés során Vidocq és emberei tűzharcban győzték le a banditákat, és egy csapásra hírességekké váltak. A különleges nyomozószerv vezetője barátságot kötött Honoré de Balzac íróval, aki több művében is szerepeltetett Vidocq által ihletett karaktereket.

1. Zabolátlan ifjú, tolvaj és katona
2. Letartóztatások és szökések
3. Pálfordulás és új szakma
4. A rendőrség élcsapata
5. A politika változó szelei
6. Saját vállalkozások – váltakozó sikerrel
7. A hírhedt nyomozó öröksége

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2014

• Elhagyott kastély a 19. századi "Chicagóban"
• Rembrandt, a titokzatos
• Híres történelmi csókok
• Ilyen volt Hitler magánélete egy hódolója szerint
• A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
• A Horthy-Hitler-találkozók históriája
• Meghökkentő múltbéli fogások
• A Horthy-kultusz és a magyar zsidóság
• Az életébe került a mexikói kaland Ferenc József öccsének