Egy évszázad elteltével sincs egyetértés az örmény népirtás körül
2019. április 24. 12:05 Csernus Szilveszter
Az 1915. április 24én kezdődött örmény népirtás 2015-ben a politika és a közvélemény érdeklődésének homlokterébe került. A genocídium elismerése igencsak megosztja a világot, jelenleg ugyanis csupán 29 állam tartja népirtásnak az örmények lemészárlását, az örmény-török kapcsolatokat pedig a mai napig mérgezi. A világ örménysége immár száz éve küzd a tömegmészárlások teljes feltárásáért, elismeréséért és - legalább szimbolikus - kárpótlásáért, amitől a török fél elzárkózik. A harcot ma már szerencsére nem a csatatereken, hanem a tudomány asztalain vívják, és nem csak az áldozatok pontos számát illetően, de még a „ki ütött először” kérdésben sincs a törökök által is elfogadott közös álláspont. Mindenesetre sokakban felmerülhet a kérdés: a szultánok által a keresztény örményeknek több mint négy évszázadon át biztosított kiváltságos helyzet megadásától hogyan jutott el a török politika az örmények szisztematikus deportálásáig és a kiirtásukra tett kísérletig. Az alábbiakban erre keressük a választ.
Korábban
Birodalmak árnyékában
Az örmények már az ókorban is a kelet-anatóliai térségben éltek, és a Földközi-tengerig érő Kilikiától a Tigrisen és az Eufráteszen át a Kaszpi-tengerig is el-elvándorolgattak az idők során. Míg államukat északról a Kaukázus láncai védték, a többi égtáj felől a szomszédos birodalmak terjeszkedésével kellett szembenézniük hosszú történelmük során. Az Óperzsa Birodalom, majd a makedón utódállamok szatrapiájaként (tartomány) már kezdettől fogva élveztek bizonyos önállóságot, különállást, így akkor is, amikor i.sz. 301-ben a római protektorátus alatt álló III. Tiridátesz királyuk államvallássá tette a kereszténységet. Ezért is szokás az örményeket az első keresztény népként számon tartani.
A római-párthus, majd az újperzsa konfliktusok megmutatták, hogy a civilizációk ütközőzónájában a függetlenség csak rövid időszakokra biztosítható. Az arab kalifa és a bizánci császárok fennhatósága után a szeldzsuk-török áradat nyitott új korszakot a térségben. Mikor 1453-ban az oszmán szultán bevette Konstantinápolyt, a kereskedelemmel és kézművességgel foglalkozó örmények már egy egész városrészt laktak. Az örmény „anyaország” a következő évszázad során került az oszmán-törökök kezére, ám az isztambuli szultán-kalifák - arab elődeik politikáját folytatva - bölcsen elzárkóztak az erőteljes vallási asszimilációs törekvésektől. Amennyiben az iszlám által „könyves vallásúaknak" titulált zsidók és keresztények elismerték a szultán főségét, közösségi életüket zavartalanul élhették.
Az Oszmán Birodalom történetét végigkísérte ez a fajta tolerancia, sőt az örmények - miután II. Mehmed gazdasági és vallási kiváltságaikat hűségükért cserébe megerősítette - a birodalom leglojálisabb keresztény alattvalóinak számítottak. Az örmény törzsterület azonban veszélyes volt, mert az oszmán időkben a perzsa-török háborúk ütközőzónájában feküdt, így a zsidósághoz hasonlóan az örmény is lassan a diaszpórák népévé vált. Az Oszmán Birodalomban emellett virágzott az örmény gazdaság: kereskedőcsaládjaik és bankjaik behálózták az egész államot, és a szultán egyik legfőbb hitelezőivé váltak.
A XIX. században, a nemzeti ébredés korszakának beköszöntével fogalmazódott meg a nemzetállamok gondolata, és ekkor tűnt fel egy újabb birodalom a határvidéken: Oroszország. 1828-tól ugyanis már a cár fennhatósága alá is kerültek örménylakta vidékek, a szultán „legfőbb ellensége” pedig előszeretettel tetszelgett a Porta elnyomott keresztény és/vagy szláv népei, köztük az örmények megmentőjének szerepében. A krími és az 1877-78-as orosz-török háborúban néhány helyen már felszabadítóként üdvözölték a bevonuló oroszokat. A konfliktust lezáró berlini kongresszus nagyfokú örmény autonómiáról rendelkezett, ám az nem tükrözte az egész közösség, illetve a vezetők terveit, hiszen az örmények meg voltak elégedve az Oszmán Birodalomban elfoglalt helyzetükkel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
22. A középkori egyház
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot Sziénai Szent Katalin szavainak hatására
- Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
- Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
- Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
- Tiltott játékok, alkímia, érvágás: ilyen volt az oxfordi egyetemisták élete a középkorban
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
