Egy 19. századi csillagász szerint csatornákat épített a Marson egy kihalásra ítélt civilizáció

Percival Lowell 1855-ben született egy gazdag és befolyásos család gyermekeként Boston városában. Már egészen fiatal korától kezdve érdeklődött a természettudományok, különösen pedig a csillagászat iránt. Amikor megszerezte matematikai diplomáját a Harvardon, avatási beszédében arról beszélt, hogy a Naprendszer egy csillagközi ködből, egy úgynevezett nebulából keletkezhetett, amely elmélettel messze megelőzte saját korát.

1893-ban egy saját magáról elnevezett csillagvizsgálót építtetett a mai Arizona állam területén fekvő Flagstaff városában, amelynek magas fekvése kiváló helyszínt biztosított egy obszervatórium üzemeltetéséhez. Lowell figyelme egyre inkább a Mars felé fordult, amelyben nagy szerepe volt az olasz csillagász, Giovanni Schiaparelli munkája. Ő volt ugyanis az első, aki a Vörös Bolygó felszínét tanulmányozva felvetette, hogy azon intelligens lények által épített csatornák láthatók.

Lowell egy teljes évtizedet áldozott arra, hogy ezeket a „csatornákat” tanulmányozza és számtalan részletes rajzot is készített azoknak a Marsot behálózó rendszeréről. Kutatási eredményeiről és elméleteiről három könyvet is írt, amelyek sorrendben a Mars, a Mars és csatornái, illetve a Mars mint az élet lakhelye címet kapták.

Meglátása szerint a bolygót egykoron egy rendkívül fejlett civilizáció lakta, amely a Mars rohamos kiszáradása miatt való kétségbeesésében döntött a grandiózus csatornák megépítése mellett. A kanálisok így tehát Lowell elmélete szerint azt a célt szolgálták volna, hogy eme halálra ítélt civilizáció valamilyen módon megcsapolja a Mars sarki jégsapkáinak vizét és azzal öntözze az elsivatagosodó bolygót.

Lowell elmélet óriási népszerűségnek örvendett a laikus közönség köreiben, de többi kutatót nem tudta meggyőzni. Egyesek fel sem ismerték a Lowell által bemutatott felszíni mintázatokat, mások elképzelhetetlennek tartották egy ilyen nagy méretű csatornarendszer megépítését. Az elmélet végül a legkomolyabb csapást akkor kapta, amikor 1909-ben a frissen épített Kalifornia állambeli Mount Wilson Obszervatórium – amely sokkal nagyobb teljesítményű távcsővel volt felszerelve mint Lowell arizonai csillagvizsgálója – nekikezdett a Mars tanulmányozásának. A tisztábbá váló képek alapján már egyértelműen kiderült, hogy a csatornáknak vélt felszíni mintázatok valójában természetes erózió útján alakultak ki.

Lowell ragaszkodása az elméletéhez ahhoz vezetett, hogy ő és az általa vezetett obszervatórium fokozatosan elszigetelődött a tudományos közösségtől. Karrierjének hanyatlása és az időközben kitört első világháború borzalmai – Lowell szenvedélyes pacifista volt – egészségi állapotát is megviselték és végül 1916. november 12-én egy agyvérzés következtében hunyt el. Testét a csillagvizsgálója mellett található Mars domb tetején emelt mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.

Bár az őt igazán híressé tévő elmélet végül nem igazolódott be, a csillagászat nagyon sokat köszönhet Lowell kutatásainak. Ő fektette le az alapelvet, amely szerint a csillagvizsgálókat olyan helyre kell építeni, ahol azok a leghatékonyabban funkcionálnak, valamint írásai révén tömegekkel ismertette és szerettette meg a világűr kutatását. A marsi csatornák vizsgálata mellett, egy másik nagy kutatási projektje volt a Neptunuszon túl keringő X-bolygó keresése. Bár eme erőfeszítései sem vezettek sikerre életében, az általa elindított program keretében történt, hogy Clyde Tombaugh 1930-ban éppen a Lowell Obszervatóriumban dolgozva fedezte fel a Plútót.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején