2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből
Somogyi Gréta

Szomorú szerelem a szabadságharc idején

Gróf Mikó Imre jelentős államférfiként és az erdélyi kultúra, oktatás felvirágoztatójaként jól ismert. Intézmények őrzik nevét, és generációk áldják önzetlen adakozását. Közművelődési, történészi és politikusi tevékenységét sokan feldolgozták, a magánéletéről azonban jóval kevesebb tudható. Mivel csodával határos módon az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc éveiből fennmaradt a feleségével való levelezése, abból kirajzolódik jelleme családapaként és férjként, ezáltal pedig betekintést nyerhetünk egy erdélyi arisztokrata család mindennapjaiba.

A kortársak egybehangzó visszaemlékezései szerint Mikó Imre visszahúzódó, csendes, szorgalmas diák volt, aki nem a csínytevéseken jártatta az eszét, hanem mindig a tudományokkal foglalkozott. Felnőttként, amikor közéleti pályára lépett, akkor is csak azon munkálkodott, hogy a rá bízott feladatot minél pontosabban és gyorsabban elvégezze. Saját érzéseit háttérbe szorította, s ez a jellemvonása a későbbiekben sem változott. Családalapítása valószínűleg azért késett, mert első jegyese, Teleki Mária grófnő tragikus hirtelenséggel elhunyt. Mélyen megrázta ez a veszteség, s hosszú időre a munkába temetkezett. Később azonban megismerkedett Rhédey Mária grófnővel, akit 1840-ben feleségül vett. Boldog házasságukból négy gyermek született: Mária, Ádám, Ferenc és Anna. A család életében lényeges változást hozott Mikó Imre 1847. októberi kincstárnoki kinevezése, mivel ezután a gróf – feleségét és gyermekeit Kolozsváron hagyva – 1848 januárjában Nagyszebenbe költözött.

Napi távkapcsolat

A fájdalmas elválást enyhítendő a grófnő csomagot küldött férjének e sorok kíséretében: „Bátorkodom az én jó esmerősöm, Sámi által Néked, drága lelkem, a kis úti ládádat elküldeni. Beléje tettem egy kis párnácskát, nem én munkám ugyan, de az én ábrázatom lehet, bár használnád! Egy kis Verschlagba [ládikába] pedig 3 képet. Sokszor gondoltam, mikor drága kicsideinket néztem, hogy bár egy pillanatra bélophatnám őket hozzád, de ezt véghez nem vihetvén, úgy gondoltam, hogy aki kávézhatnék és nincs mivel, valami surrogatumot [pótszert] veszen, én is hát helyettek surrogatumul ezt a 3 képet küldöm, szíved elérti az enyémet.”

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tavasz számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
Bezár