Iszaak Babel 65 éve lett a koncepciós perek egyik áldozata

Babel fényképe 1920-ból

1894. július 13-án született Odesszában egy zsidó kereskedő első gyermekeként. Megszületése után nem sokkal a család Nyikolajevbe költözött, ahol 1903-ban megkezdte iskolai tanulmányait. Az 1905-ös pogrom okozta sokk visszaűzte őket Odesszába, ahol Babelt - aki élete végéig rajongott Odesszáért - zenére, nyelvekre taníttatták szülei. A zenében nem mutatott különösebb előmenetelt, a nyelvtanulással sikerrel megbirkózott. Kiválóan beszélt franciául, németül és angolul, kedvenc írói Flaubert és Maupassant voltak. Sokat olvasott, ő maga is írónak készült: 15 évesen, az Odesszai Felsőkereskedelmi Iskola tanulójaként franciául írt elbeszéléseket, de mert színtelennek találta őket, felhagyott velük. 1911-ben a kijevi Pénzügyi és Kereskedelmi Főiskolán folytatta tanulmányait.

 

1913. február 9-én Kijevben, az Ognyi című hetilapban publikálta első miniatűr remekét, Az öreg Slojme című művét. Következő kézirata 1915. november 12-i dátummal maradt fenn, Gyermekkorom - A nagymamánál címmel. A szerző röviddel e mű megírása után (egyes források szerint tanulmányait be sem fejezve) Pétervárra utazott. Ott felkereste Gorkijt, aki atyai jó barátja és pártfogója lett, s 1916 novemberében a Letopisz című lap hasábjain közölte Babel két elbeszélését, a Mama, Rimma és Allát, valamint az Ilja Iszakovics és Margarita Prokofjevnát. Ezek az írások azonban kizárólag az igazságszolgáltatás érdeklődését keltették fel, s pornográfiáért eljárást indítottak Babel ellen.

 

Az időközben megházasodott és Odesszába költözött író 1920 májusában a "nép közé ment". Kirill Vasziljevics Ljutov néven csatlakozott Bugyonnij Első Lovashadseregéhez, és részt vett a lengyelországi hadjáratban. Hivatalosan haditudósítóként ténykedett, de a gyakorlatban - kevés írástudó ember lévén - a propagandamunkában és tolmácsként a hadifoglyok kihallgatásában vették hasznát. Élményeit naplójába jegyezte fel. Négy hónap megpróbáltatásai, Bugyonnij seregének összeomlása után tért vissza Odesszába, ahol lázas munka közepette írta a Lovashadsereg és az Odesszai történetek epizódjait. Az első klasszikus Babel-mű 1921. június 23-án, a Morjak hasábjain jelent meg: az Odesszai történetek első novellája, A király az odesszai alvilág fejéről, Benya Krikről szól, s jiddis és orosz irodalmi hagyományokon egyaránt alapul.

 Írója 1922 elején Tifliszbe (Tbiliszi) ment. Hivatalosan újságíróként és lovashadseregbeli álnevén érkezett a Zarja Vosztoka című lap szerkesztőségébe, ahol újságíróként mindössze nyolc cikket publikált, de tucatnyi elbeszélést írt. A Kaukázusban eltöltött hónapok termékeny írói korszakának kezdetét jelentették. Az egész pályáján megjelent 79 elbeszélésből ötvenet 1921 és 1925 vetett papírra. Rangos moszkvai sajtóorgánumok, köztük Majakovszkij folyóirata, a LEF közölték, sőt újraközölték írásait. A Krasznaja Novban, amit 1926-ig felmentettek az előzetes cenzúra alól, a Lovashadsereg-ciklus 19 darabja jelent meg.

 

A pályája csúcsára érkezett író történetei felháborodást és elismerést egyaránt kiváltottak. Bugyonnij egyenesen a lovashadsereg kozák hőseinek meggyalázásával vádolta. Nem értette meg a háborút a maga ellentmondásosságában, a katonákat hősiességükben és emberi gyarlóságaikban egyaránt ábrázoló írót, aki az irodalom "kubikosaként", a nyelvi tökéletességre törekvés rabságában dolgozott. Aprólékos alapossággal többször átolvasta, finomítgatta, javítgatta, tömörítgette írásait, sohasem érezte novelláit késznek. A nyomtatásban mindössze öt, kéziratban tizenöt oldalnyi terjedelmű Kozák Ljubkát például 22 változatban írta meg. S bár a fiatal írók ott rajzottak a nagy Babel körül, kritikusai már irodalmiságát is megkérdőjelezték.

 

Írt filmforgatókönyveket, dráma- és regényírással is kísérletezett, kevés sikerrel. Csak egy forgatókönyvéből készült film (Kósza csillagok, 1926), drámái közül az Alkonyat (1927) megbukott, a Mariját (1935) életében be sem mutatták. A Velikaja Krinyica és a Kőolaj című regényeit félbehagyta. A hitvallását a hatalom elvárásaival összeegyeztetni próbáló író lassan kikerült az irodalmi közéletből, de nem merült teljesen feledésbe. 1934-től állandóan figyelték, s 1939. május 16-án - a sztálini önkény egyik nagyszabású értelmiségellenes perének előkészületei során - kémkedés vádjával letartóztatták és elhurcolták. 1940. január 26-án a Szovjetunió Legfőbb Ügyészségének Katonai Kollégiuma golyó általi halálra ítélte, az ítéletet másnap hajnalban végrehajtották. Babelt 1953-ban rehabilitálták. Életműve elfér egyetlen kötetben, elkobzott kéziratai még mindig titkos levéltárak mélyén hevernek. Több mint ötven évnek kellett eltelnie ahhoz is, hogy halálának pontos dátuma pár évvel ezelőtt a Znamja című folyóirat hasábjain napvilágra kerüljön.

 

(Panoráma - Bodor Aranka, Sajtóadatbank)