Churchill tárgyalt volna a németekkel

A háborús miniszterelnökről szóló legújabb könyvből kiderül: Churchill szerint 1940 nyarán Nagy-Britanniának nem volt más lehetősége, mint béketárgyalásokba bocsátkozni a németekkel - jóllehet a miniszterelnök nyilvánosan mindig azt hangoztatta, soha nem tárgyalna az ellenséggel.

Churchill letagadta a V2 rakétákat London előtt

Churchill cenzúráztatta a híreket, hogy eltitkolja a V2 rakéták jelentette veszélyt. Nyilvánosak Churchill titkos iratai Palesztináról A titkos levéltári anyagból kiderül: a brit miniszterelnök alkut akart kötni a szaúdi királlyal.

David Reynolds, a könyv szerzője szerint nem is ez volt az egyetlen alkalom, amikor a nagy tekintélyű államférfi finoman szólva "fényezte" a nagyközönségnek szóló információkat. Reynolds a miniszterelnöktől származó dokumentumok ezreit vizsgálta át Churchill ismert könyvéről (A második világháború) szóló elemzéséhez. A dokumentumokból fény derül arra is, milyen viszony volt valójában Churchill és Sztálin között, és milyen kételyeket ébresztett Churchillben a normandiai partraszállás ötlete.

A jövő hónapban megjelenő könyv szerint Dunkirk után, és a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadba lépése előtt Churchill számára "egy megváltozott német kormánnyal kötött, tárgyalásos béke" lett volna "a lehetőségekhez mért legjobb eredmény".

"Churchill végig azt hangoztatja emlékirataiban, hogy soha nem akart tárgyalni a németekkel, pedig világos: 1940-ben nem zárta ki, hogy egy nem Hitler vezette német kormánnyal tárgyalóasztalhoz üljön" - nyilatkozta Reynolds professzor a brit Independentnek. "Államférfi volt, aki látta, hogy országa a szakadék szélén áll."

Churchill kétségbeesését megdöbbentően jól illusztrálja az a beszélgetés, melyre Reynolds professzor bukkant. Churchill és Hastings Ismay tábornok Anglia esélyeit latolgatták 1940 nyarán. "Meg fogjuk nyerni az angliai csatát" - mondta a tábornok Churchillnek. "Maga meg én halottak leszünk három hónapon belül" - válaszolta keserűen a miniszterelnök.

Reynolds részletesen ismerteti Churchill eltérő álláspontját a nyugati front megnyitásáról is. Sir Winston hosszú ideig amellett tört lándzsát, hogy "legalább hat ponton kell nagy erővel partra szállni", többek között Dániában, Hollandiában és Franciaországban, Bordeaux-nál. Emlékirataiban azonban nem szentel nagy figyelmet korai tervének.

Churchill kezdetben bízott Sztálinban

"Churchill a normandiai partraszállás sikerének tudatában, és a háború utáni amerikai elemzések fényében újraértelmezte saját korábbi álláspontját" - állítja Reynolds, akinek "A történelmet formálva: Churchill harca és írásai a második világháborúban" című könyve november elején jelenik meg a Penguin kiadónál. "Egy központi jelentőségű kérdésben megpróbálta megtéveszteni olvasóit - és talán meggyőzni saját magát is."

Churchill 1948-ban jelentette meg monumentális művét a második világháború történetéről. Mivel szigorúan titkos dokumentumokhoz is hozzájuthatott, művét hamarosan a háborúról szóló legmegbízhatóbb beszámolónak kezdték tekinteni, ő pedig 1953-ban megkapta érte az irodalmi Nobel-díjat. Most azonban már az is világos: a könyv segítségével elleplezhette hibáit és gyengeségeit a történészek későbbi nemzedékei elől.

Reynolds szerint Churchill Sztálinhoz fűződő viszonyát is kozmetikázta. Emlékirataiban a miniszterelnök azt hangoztatja, hogy már korán felfigyelt a kommunizmus veszélyére, Reynolds kutatásai viszont afelé mutatnak, hogy Churchill kezdetben még jobban bízott a szovjet vezetőben.