A kortárs művészek is nagy lehetőséget láttak az első művészeti aukcióban

2023. május 15. 09:50 Múlt-kor

„Három órakor kezdődik az árverés, de fél háromkor már zsúfolva találom a termet. Az első sorban a törzsvendégek ülnek, akik jó korán eljönnek és nagy gyakoroltsággal emelik levegőbe az árverezésnél két ujjukat.” – írta 1920 októberében „Egy nap a vagyonmentő vásáron” című cikkében a Világ napilap tudósítója az Állami Árverési Csarnok első Művészeti Aukciójáról.

Korábban

„Az első árverezendő tárgy egy arany melltű, amely kardra csavarodó kígyót ábrázol. — Csak hatszáz korona ez a remek tű – mondja az emelvényen az árverést vezető főtiszt, de egy pillanatra sem tartva szünetet, gyors egymásutánban kiáltja az ajánlatokat. Hatszáz – ötven – kétszáz – ötven – nyolcszáz ...”

Az első világháború, majd a forradalom és ellenforradalom viharait követően a BÁV jogelődje, a Magyar Királyi Zálogházak megnyitotta az Állami Árverési Csarnokot, hogy – többek között – az új országhatárokon túlról menekült, hirtelen nehéz helyzetbe került tisztviselők méltányos áron bocsáthassák áruba értékesebb vagyontárgyaikat az önfenntartás érdekében.

Az Árverési Csarnok 1920. február 17-én tartotta az első Vagyonmentő Vásárt a Postatakarékpénztár Kinizsi utca 2. szám alatti épületében. A negyedik, októberi alkalommal már külön Művészeti Aukció is szerepelt a programban, ennek anyagát még a licitálás előtt, október 4-étől kiállításon is bemutatták. A számos különféle műtárgyat maga Horthy Miklós is megtekintette e napokban, a Világ október 7-ei rövidhíre szerint „[t]ávozásakor a kormányzó úgy a rendezés, mint az eddigi eredmények fölött megelégedésének adott kifejezést.”

A művészeti felhozatal igen eklektikusnak volt mondható, ahogy a Világ is bemutatta: míg „feltűnő sok” volt „a régi fayence, porcellán és üveg, Altwien-csészekészletek és Biedermeyer-poharak[ból]”, „[a] kisplasztikát néhány modern plakett képvisel[te].” Előbbiekre a Vagyonmentő Vásár lebonyolítói szerint annyira nagy volt a kereslet, hogy „azok árát néha imagináris értékig szokták felverni.”

Az aukció katalógusa

Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni az esemény sokszor tragikus hátterét: egy 13 festményből álló Mednyánszky-gyűjteménytől – amelyet 32 000 korona értékűre becsültek –, a Világ tudósítója szerint „egy finomlelkű pap, aki egész életet szentelt a műgyűjtésnek, volt kénytelen megválni”.

„Néha-néha egy-egy szenzációsbb eredmény kelt izgalmakat. Az árverések folyamán Székely Bertalan „Cigánylány”' című festményéért, amely 10.000 koronára volt értékelve, ötvenezret adtak, egy 10.000 koronára becsült gyöngysorért 33 000 koronát, egy 20 000 koronás fülbevalóért negyvenkétezret, egy 500 koronás melltűért háromezerháromszázat és egy ezüstfejű botért háromszáz korona helyett – négyezret.”

Érdekesség, hogy maguk a kortárs művészek is meglátták a lehetőséget az újfajta aukcióban: „[volt] azonban rengeteg festmény, szobor, közöttük igen sok, amelyeket maga az alkotója bocsátott önkéntes árverés alá.”

Az első Művészeti Aukció sikerét számos további követte, amelyek még napjainkban is a BÁV tevékenységének egyik legfontosabb eseményeként vannak jelen a magyarországi árverések sorában.