Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából V.

2023. január 16. 08:25 Múlt-kor

„Láttam a nagy csapást, a zűrzavart, a sereg pusztulását. Láttam a kegyetlenségeket, tehetetlenséget, fejvesztettséget. (…) Nem, nem lehet hűen leírni a szenvedéseket, melyek halálhörgéseikkel beterítették a harcteret és az ég felé kiáltoztak!” – írta műve bevezetőjében vitéz Erdélyi Béla, aki hadnagyi rendfokozatban, embereiért felelős tisztként élte végig a magyar 2. hadsereg katasztrófáját a Donnál a 108/2. század kötelékében. Január 30-áig tartó sorozatunkban az ő Vér és acél – Keleti frontnapló – Don, 1942/43. címen megjelent visszaemlékezéseiből szemlézve emlékezünk a 80 évvel ezelőtt történt borzalmakra.

Kép forrása: Fortepan / Marics Zoltán

Korábban

1943. január 16.

I.

Gondoltam, hogy Halmos, mega legényem is, a fenébe kívánták már az ébrenlétet. Beszélgetni kezdtem velük.
–No, többet nem dolgozunk éjjel! Tökéletes áttekintésem van a század dolgairól.

Hallgattak. Összeszedtem az iratokat, a fontosakat átadtam a törzsnek, a többit zsebregyűrtem.

–Halmos, János, írtak-e haza? Ma délig kell leadni a lapokat! János, mi van az ikrekkel, Ferkóval és Jánoskával?
–Azok egy percre sem hagyják el egymást. Hadnagy úr, azért a két gyerekért aggódom. Kicsik, két évesek.
–És törzsőrmester, magánál mi a helyzet, van gyerek és feleség?
–Mindkettő! A gyerek iskolás!

Tovább faggattam a két embert:

–Nem álmosak?
–De bizony! – felelték.

A virrasztás után úgy éreztem, hogy jó lenne, és jót tenne nekem egy kis pálinka. Mondtam is nekik:

–Innának valamit?
–Bizony, innánk – felelte a törzs. –Ha volna valami ital, felfrissítene!
–János, van-e még a matolcsi szilvóriumból?
–Félliternyi! – nyomban bontogatni kezdte a poggyászt. –Itt van, ni! Van ez háromnegyed liter is!
–No, töltsön egy-egy féldecit magunknak bőven, nekem szűken! De keressen előbb valami szívnivalót!

Rá is gyújtottunk hárman abban a jó reményben, hogy mindjárt inni fogunk. János addig is a szájában tartotta a cigarettát, amíg töltött. Mivel az orrát és a szemét marta a felszálló füst, fejét félre fordította mint a liba, mikor az eget nézi.

Koccintottunk, ittunk.

–Köszönöm, jól esett, – mondta torokköszörülés után Halmos. Nálunk Komádiban nem tudnak ilyen jó pálinkát főzni!

Felberregett a telefon.

–Mi az? Ilyen szokatlan időben? – méltatlankodtam. –Halmos, vegye fel!

A rövid parancsot már mondta is:

–A segédtiszt úr volt! Ma 10 órakor tiszti gyűlés lesz Novij Oszkolban! Vinni kell a szolgálatban nem lévő tiszteket is!

következő oldal 1 / 4