Mesteri színjátékot adott elő  minden egyes napján XIV. Lajos, a Napkirály

Kora legnagyobb európai hatalmának fejeként Lajos folyamatosan a nyilvánosság szeme előtt volt, ennek megfelelően egész napja a dicső uralkodó szerepében kellett, hogy teljen. Szigorú időbeosztás szerint élt, és a nap szinte minden pillanatában udvaroncai vették körül. Lajos a Napot választotta saját jelképéül, és az égitesthez hasonlóan központi szerepbe helyezte magát. Ceremóniák sorozata kísérte mindennapjait, melyek mindegyike az ő megkérdőjelezhetetlen, Istentől eredő hatalmát és gazdagságát, a Naphoz hasonló ragyogását volt hivatott jelképezni alattvalói felé.

A Napkirály napja reggel 8:30-kor indult, amikor a Hálószoba Első Komornyikja ranggal illetett nemes ébresztette Lajost. Minden, a király személyéhez közeli hasonló funkciót előkelők láttak el, akiket Lajos magához költöztetett Versailles-ba. Jó oka volt erre: a Fronde nevű, a nemesség által vezetett lázadást követően – amely még gyermekkorában veszélyeztette uralmát – Lajos eltökélte, hogy megtöri a nagy hűbérurak hatalmát. Az erőszaknál hatékonyabbnak bizonyult erre a célra az, hogy kegyeibe fogadja őket, ők pedig megtiszteltetésként tekintenek arra, hogy közvetlenül szolgálhatják. Eközben távol voltak birtokaiktól, és miközben az uralkodó kegyeiért versengtek egymással a különféle előnyök reményében, nem tudtak szervezkedni ellene.

A király ébresztésénél nem csupán az Első Komornyik volt jelen, hanem sokan mások is – körülbelül százan, mind előkelő férfiak –, akik végignézték az uralkodó reggeli ceremóniáját, vagy, ha különösen kedvelte őket a király, segítettek is benne: megmosdatták, megborotválták, megfésülték és felöltöztették.

Lajos körülbelül 10:00-kor hagyta el lakosztályát, és a királyi kápolnába ment, ahol saját misét tartottak neki. A palota folyosóira valósággal kitódultak ilyenkor az udvaroncok, reménykedve abban, hogy egy pillanatra láthatják a királyt, amint a komplexum egyik részéből a másikba tart. A híres Tükörtermen való áthaladása közben volt lehetőségük megpróbálni petíciókat a kezébe adni,

11 órakor kezdődött el a munka, melynek során a király különféle tanácskozásokon ült, és döntéseket hozott a fontos kérdésekben. Ezek a tanácskozások voltak uralma súlypontja, és mindig saját lakosztályán tartotta őket. Itt végezte érdemben uralkodói teendőit, és a hét különböző napjai is ki voltak jelölve a különféle ügyek intézésére, hogy minden területet megfelelő figyelemben részesíthessen. A pénzügyi, vallásügyi és diplomáciai kérdéseknek mind megvolt a maga ideje, ilyenkor az illetékes miniszterek adták elő jelentenivalójukat a királynak. A tanácskozások végeztével Lajos megebédelt – szintén saját lakosztályán –, a reggelihez hasonló tömeg által körülvéve.

Míg a délelőttök a munkáé, a délutánok a szabadtéri szórakozásé voltak XIV. Lajos számára. Ebéd után többféle lehetősége is volt a kikapcsolódásra: sétálhatott a pompás kertekben, elmehetett vadászni, vagy különféle játékokat játszhatott kedvelt udvaroncaival. A versailles-i kertekben gyakran nem is gyalogszerrel tette körútjait, hanem egy kisebb, nyitott hintóban, amelyben udvarhölgyei vették körül (uralkodása során feleségén, Spanyolországi Mária Terézián kívül Lajos számos szeretőt tartott, e viszonyokból nem ritkán gyermek is született – egy ilyen hatalmas uralkodó azonban még azt is megtehette, hogy bal kézről született gyermekeit törvényesíti, és a francia nemesség tagjaival házasítja össze őket). Amikor Lajos a kertekben tartózkodott, udvara nagy része is igyekezett itt mutatkozni, és az uralkodó vagy miniszterei kegyeibe férkőzni.

Versailles-ban az esték szintén messze földön híresek voltak a fényűző mulatságokról, ezeket azonban Lajos korának előrehaladtával egyre inkább fia, Lajos dauphin vezényelte. Ezalatt a király a nap végére maradt papírmunkára koncentrálhatott: ilyenkor írta alá leveleit és fogadta ismét minisztereit. Este 10:00-kor a szerencsés meghívottak ismét az uralkodói lakosztályra vonultak a pazar vacsorához, amelyet beszélgetés és zene követett.

11:30-kor a király ágyba vonult – vagy legalábbis megkezdte a nyugovóra térés ceremóniáját, amely a reggeli ébredés tükörképe volt, és jelképesen is lezárta a napot – ahogy a Nap kelte és nyugta a valódi napot, úgy a Napkirályé az udvar napját. Ahogy reggel, úgy lefekvéskor is igazi tömeg leste a király kegyeit, a kiválasztottak pedig segítettek neki vetkőzni és mosakodni.

XIV. Lajos sikeresen tartotta fenn egész felnőtt élete során ezt a napi rutint, amellyel lefoglalta és egymással való versengésre késztette leghatalmasabb alattvalóit, miközben kialakította Európa legfényűzőbb udvarát, amelyet a későbbiekben is hosszú időn át igyekeztek utánozni a kontinens más uralkodói – köztük saját utódai is. A Napkirály uralkodása volt egyértelműen a Bourbon-dinasztia csúcspontja: még utódai – dédunokája, XV. Lajos, majd annak unokája, XVI. Lajos sem tudtak a nyomába érni, és végül az egész francia királyságot elsöpörte a 18. század végén bekövetkező forradalom.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. A közjogi rendszer átalakítása Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• A bölcs „tolmács”
• Az én 89-em
• A Kádár-rendszer darázsfészke
• Moderata durant: az önmérséklet megedz
• A kór újra támad
• Kormányzás ellenszélben
• Antall József közelről