1945-ös elsüllyesztése óta évi 4 kilogramm higanyt bocsát a tengerbe a német tengeralattjáró
2018. október 15. 14:52 Múlt-kor
Egy „vízalatti Csernobilként” jellemzett második világháborús német tengeralattjárót terveznek elásni a tengerfenéken a norvég hatóságok, hogy ne szennyezhesse tovább környezetét halálosan mérgező anyagokkal. Az U–864-et fedélzetén 1800 tartály higannyal süllyesztették el a norvégiai Bergen partjai közelében 1945-ben.
Korábban
A IXD2 típusba tartozó, U–864 nevű tengeralattjáró nagy mennyiségű higanyt, továbbá sugárhajtású repülőgépekhez való alkatrészeket és tervrajzokat szállított Japánba, amikor 1945. február 9-én a brit V-osztályú tengeralattjáró, az HMS Venturer elsüllyesztette az Északi-tengeren, a Fedje nevű sziget közelében. Az U-boot 1944. december 5-én indult útnak a németországi Kielből, azonban egy szövetséges támadás által okozott károk javítására a norvégiai német tengeralattjáró-bázisok egyike felé indult. Eközben érte a végzetes támadás, melynek következtében teljes, 73 főt számláló személyzetével együtt elsüllyedt.
A „Caesar” fedőnevű műveletet lefülelték az angliai Bletchley Parkban működő kódfeltörő központ munkatársai, így a brit haditengerészet tisztában volt vele, hogy fontos feladat a szállítmány Japánba jutásának megakadályozása. A higanyt (amelyet a korábbi években Olaszországtól vásárolt a kelet-ázsiai szigetország) főként a lőszereket és robbanóeszközöket működésbe hozó csappantyúk előállításához használták volna fel, míg a német repülőgép-alkatrészek és tervrajzok alkalmazásával új, hatékonyabb fegyverekhez jutott volna a Japán Birodalom.
Az U–864-et üldöző Venturer négy torpedót indított útnak a menekülő német tengeralattjáró várható irányváltoztatásait figyelembe véve, és az utolsóval el is találta azt. Ez máig az egyetlen olyan eset a történelemben, melyben egy víz alá merült tengeralattjárót egy másik, szintén a felszín alatt lévő tengeralattjáró lőtt ki – korábban csak olyan fordult elő, hogy a felszínen tartózkodó tengeralattjárót lőtt ki egy víz alatt rejtőzködő másik jármű.
A tengeralattjáró elsüllyesztése óta 150 méterrel a felszín alatt nyugszik a 600 lakosú Fedjétől 3 kilométerre, ahol a becslések szerint évente 4 kilogramm higany szivárog a tengerbe a kettétört hajótestből, egy körülbelül 30 000 négyzetméter nagyságú területet beszennyezve. A két nagy roncsdarab a tengeralattjáró elülső és hátsó része, a középső – a toronnyal együtt – több száz kisebb darabban szóródott szét a tengerfenéken. A szennyezés következtében a térségben tilos nem csak a halászat, de bármiféle hajózás is. A legnagyobb higanyfelhalmozódást a tőkehal- és rákpopulációkban figyelték meg a 2400 tonnás roncs körül.
Az U–864 roncsát 2003-ban fedezte fel a norvég haditengerészet egyik aknászhajója, miután helyi halászok jelentették az idegen tárgyat. A higanyszivárgást az ezt követő vizsgálatok fedezték fel, a távirányítású robottal kiemelt egyik acél tartály vizsgálata kimutatta, eredetileg 5 milliméter vastag falát az idő során a víz mindössze 1 milliméter vastagságúra korrodálta. A roncs óriási tömege és törékeny állapota, valamint a 67 tonnányi mérgező anyag és az éles torpedók jelenléte nem csupán rendkívül veszélyessé teszi az esetleges kiemelést, de az ökológiai katasztrófa lehetőségét is magában hordozza.
A norvég állam azt tervezi, 11 holdnyi (45 000 négyzetméternyi) területet zár le a roncs körül, mintegy 12 méter vastag törmelékréteget helyezve fölé. A szakemberek egy különleges szerkezetet hoztak létre, amellyel a tengerfenék felzavarása nélkül áshattak a roncs körül. Mivel a tengeralattjáró nyughelyén lejt a tengerfenék, az első lépés a roncs elmozdulásának megakadályozása volt egy ellentöltéssel, amely 2017 júniusában készült el. A hét méter magas, 100 000 tonnányi homokból és törmelékből álló ellentöltés a szakértők szerint nem csupán megakadályozza a roncs elmozdulását, de más környezeti behatásoktól, például földrengésektől is megvédi azt. A kihelyezett mérőműszerek tanúsága szerint az ellentöltés elkészítése során nem fokozódott a szennyeződés mértéke a vízben vagy az üledékben.
A felvázolt eljárást, azaz a roncs eltemetését körülbelül 30 esetben alkalmazták már az elmúlt 20 évben a világ különböző pontjain a víz alatti higanyszennyezések kezelésére, azonban a környezetvédő szervezetek attól félnek, még így is egyfajta „vízalatti Csernobillá” változhat az U–864. E szervezetek – a helyi lakossággal egyetemben – a roncs kiemelését és eltávolítását követelik annak felfedezése óta.
A norvég kormány még 2009-ben jóváhagyta a holland Mammoet Salvage BV nevű, többek között hajóroncsok mentésével foglalkozó cég tervét az U–864 kiemelésére. E művelet teljességgel távirányítású lett volna, így senkinek sem kellett volna a szennyezett vízben tartózkodnia. Végül a terv nem került végrehajtásra, miután a norvég kormány további környezetvédelmi hatástanulmányokat kért a potenciális veszélyekről. Miután a kiemelést a veszélyekre hivatkozva elvetették, 2014-ben döntöttek a roncs eltemetése mellett, melyre a 2019-es költségvetésben 30 millió norvég koronát, azaz több mint egymilliárd forintot szánnak. A projekt befejezését 2020-ra tervezik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
- Jókai Mór egész családja ellenezte Laborfalvi Rózával való házasságát tegnap
