Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán

Alacsony, zömök ember volt, kerek arccal, fekete bajusszal, aki drágakövekkel kirakott ruhákat hordott. Életerős, energetikus, bátor, harcias és kegyetlen volt – elvégre hívő muszlimként uralkodott egy többségében hinduk lakta terület felett. Trónját apjától, Haidar Alitól örökölte, aki az addig uralkodó hindu dinasztiától ragadta el a hatalmat.

Tipu egyik kedvelt mondása volt, hogy jobb két napig tigrisként élni, mint kétszáz évig birkaként. A szultán különös tisztelettel viseltetett a tigrisek iránt: hat élő példányt tartott az állatokból Szeringapatam (ma Srirangapatna) erődített városában, trónja pedig szintén tigris alakú volt, tigriscsíkokkal díszítve. Elitkatonái tigrises jelvényeket viseltek, kardjának pedig vicsorító tigris alakú markolata volt. Kedvenc játéka egy zenélő mechanikus tigris volt, amely egy alatta sikoltozva fekvő brit tisztet tépett szét (a szerkezet ma a Victoria and Albert Museumban látható).

Tipu elhatározása volt, hogy erős és gazdag államot formál Májszúrból, alattvalói pedig jó okkal félték haragját – ahogyan szomszédai és India más uralkodói is, akik szövetségre léptek a britekkel ellene. Tipu erre megkísérelt a Franciaországhoz tartozó Mauritiuson keresztül Napóleonnal szövetséget létrehozni a britek ellen. A franciákkal való tárgyalásai során magára öltötte a francia forradalom egyik jelképét, a bonnet rouge néven ismert piros sapkát, és a forradalom eszméivel való rokonszenvét fejezte ki, „az emberiség elnyomóinak” nevezve a briteket.

Utóbbiak komolyan tartottak egy Napóleon általi inváziótól Indiában, így az 1798-ban Kalkuttába érkező kormányzó, Lord Mornington úgy döntött, leszámol Tipuval. A Kelet-Indiai Társaság Harris tábornok vezetése alatt egy sereg szipojt (azaz indiai katonát) és lovasságot szervezett össze Madrászban (ma Csennai), hozzájuk csatlakozott egy kontingens, amelyet Haiderábád nizámja (uralkodója) küldött, valamint a brit hadsereg 33. gyalogezrede Mornington öccse, Arthur Wellesley ezredes (a későbbi Lord Wellington) parancsnoksága alatt.

1799 februárjában megérkezett a parancs Májszúr lerohanására, és az igencsak vegyes társaság lassan át is vergődött a határon elefántjaival, tevéivel, több ezer teherhordó ökrével, és komplett juh- és kecskenyájaival, amelyekből a tisztek húsellátását fedezték. Velük tartott továbbá egy egész seregnyi civil, akik között volt egy teljes utazó piac is, amely ennivalót és italt árult a katonáknak. A tisztek vittek magukkal saját szakácsokat, inasokat, mosókat, valamint indiai tisztítószemélyzetet, a magas rendfokozatú tisztek, mint Wellesley (aki még ezüstbevonatú étkészletét is magával vitte), akár harmincnál is több szolgával indulhattak el. A perzselő hőségben nehézkesen mozgó sereg csaknem 47 négyzetkilométernyi területen hömpölygött, és a jobb napokon tizenöt kilométert tett meg egy nap alatt.

Tipu ellenállását hamar felszámolták, és körbevették Szeringapatam meszelt falait, amelyekből egy sündisznó tüskéihez hasonlóan állt ki az ágyúk sokasága. A szultán emberei által esetleg elfogott katonákat bevitték az erődbe és megölték – szeget vertek a fejükbe, vagy a szultán dzsettijei, azaz emberek megfojtásával hivatásszerűen foglalkozó erős emberei végezték ki őket. Tipu engesztelő hangvételű leveleket küldött a falakon kívülre, kérlelve az ostromlókat, hogy hagyjanak fel a harccal a monszun megérkezéséig, de azok folytatták az ostrom munkálatait és az ágyútüzet.

Május 4-ének reggelén azt közölték Tipuval tanácsadói, hogy az előjelek nem kedvezőek. A szultán a balszerencsét azzal kísérelte meg elhárítani, hogy a hindu papokat és brahminokat egy tarisznya arannyal, egy elefánttal, egy fekete ökörrel és két bölénnyel, egy fekete anyakecskével, valamint egy fekete kabáttal és kalappal ajándékozta meg, de mindhiába.

A rohamot a vegyes brit-indiai sereg röviddel délután egy óra után indította meg, bambuszlétrákkal mászva meg a falakat. Perceken belül a brit zászló lobogott a megtámadott falszakaszon, a védők pedig elmenekültek. Maga Tipu is bátran küzdött, legjobb ruháiba öltözve lövöldözött, miközben szolgái adták a kezébe az újabb töltött muskétákat, mintha csak egy vadászaton vagy sporteseményen vett volna részt. A támadók azonban túl sokan voltak, és a szultán megsebesült. Emberei megpróbálták egy gyaloghintón biztonságba vinni, azonban egy azonosítatlan brit katona – állítólag ékszereiért – megölte. Sötétedéskor talált rá egy brit csoport egy nagy halom holttest alatt a szultánéra. Ezután tisztességes módon eltemették a városban található családi mauzóleumban.

Tipu vereségének és halálának híre izgalmat okozott Angliában, kincstára pedig elegendő jutalompénzt biztosított a brit tisztek számára. Harris főnemesi méltóságot kapott, Morningtonból pedig Wellesley márki lett. Arthur Wellesley kapta meg Májszúr irányítását, és beköltözött Tipu palotájába. Magát a trónt a korábban letaszított hindu dinasztia egy gyermekkorú tagja kapta meg, Tipu tigriseit pedig lelőtték.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe