„Az utolsó jugoszláv író” már berlini követként felismerte a Hitler jelentette fenyegetést

Az akkoriban osztrák-magyar okkupáció alatt álló boszniai Dolacban született, szegény katolikus horvát iparoscsaládban. Korán árvaságra jutott, és a Drina menti Visegradba került rokonokhoz. Életének meghatározó élménye volt ez a kisváros, ahol keveredett a keleti és a nyugati kultúra. Iskoláit itt és Szarajevóban végezte, majd irodalmat és történelmet hallgatott Zágrábban, Bécsben és Krakkóban. 1919-ben Grazban szerzett diplomát, 1924-ben ugyanitt doktorált. Már diákkorában verseket írt, első, horvát nyelven írott költeményei egy Zágrábban kiadott antológiában jelentek meg 1914-ben. Korán kezdett fordítani is, többek között Strindberg és Whitman műveit ültette át szerbre.

Egyetemistaként részt vett a szerb nemzeti mozgalmakban, emiatt többször is bebörtönözték, 1917-ben megromlott egészségi állapota miatt amnesztiát kapott. Az első világháború alatti megpróbáltatásairól két lírai, elmélkedő prózakötetében (Ex Ponto, Nyugtalanságok) számolt be. 1921-től diplomáciai pályára lépett, s több országban képviselte az újonnan létrejött Jugoszláviát, akkori nevén Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot. Bár nem rajongott a monarchikus rendszerért, jól látta, hogy veszedelmek fenyegetik a délszláv népek közös hazáját, és 1933-ban berlini követként felismerte: ezek közül a hitleri Németország a legveszélyesebb. A második világháború idején, majd azt követően is Belgrádban élt, és az irodalomnak szentelte magát, ebben az időben születtek meg legjelentősebb regényei.

Ezek közül a legismertebb és a legnépszerűbb az 1945-ben publikált Híd a Drinán, Visegrad városának négy évszázadon átívelő, különös krónikája. A mű középpontjában a folyón átívelő 11 nyílású híd áll, az egymást követő nemzedékek felnövekvésének és pusztulásának, törekvéseinek és küzdelmeinek tanúja. Ugyancsak 1945-ben készült el a boszniai kisvárosban, Travnikban játszódó Vihar a völgy felett című regénye, amely a napóleoni háborúk képét festi meg boszniai görbe tükörben. Sokszor feldolgozott témához nyúl A kisasszony című regényében, amely a fösvénység új oldalait eredeti felfogásban tárja az olvasó elé. 1954-ben jelent meg Az elátkozott udvar című kisregénye, amelyben az isztambuli börtönben raboskodók egymásnak mesélt történetein keresztül elevenednek meg a történelmi korok és események, ölt alakot az emberi nagyság és nyomorúság. (A börtön vezetőjét állítólag Sztálinról mintázta az író.)

A második világháború utáni, immár kommunista népköztársaság Jugoszlávia ismét diplomáciai szolgálatba hívta, ám ő ezt nem vállalta. A közéletben 1950 és 1953 között képviselőként vett részt, de inkább irodalommal és tudománnyal foglalkozott, több tagköztársaság akadémiája is tagjává választotta. Elbeszélésköteteiben a korabeli Boszniát a legkülönfélébb figurák, a legváltozatosabb emberi sorsok tükrében mutatta be. Műveit jobbára szerbül írta, tele régies, több délszláv nyelvben is ismert kifejezésekkel. Műveit sok helyen önéletrajzi elemekkel színezte, és forrásként felhasználta a bosnyák mesekincset is. Írt számos remek útirajzot, irodalmi és képzőművészeti esszéiben (köztük Goyáról és Racine-ról) biztos ítélőképessége és nagy műveltsége mesteri stílussal párosul.

A szinte csak az irodalomnak és a hazája szolgálatának élő író 1958 szeptemberében feladta agglegény életét, és feleségül vette a nála majdnem húsz évvel fiatalabb Milica Babicot, a Szerb Nemzeti Színház jelmeztervezőjét. Az irodalmi Nobel-díjat 1961-ban kapta meg „nagy epikai ábrázoló erejéért, amellyel hazája világát és népe sorsát bemutatja”. 1968 márciusában meghalt a felesége, az író egészségi állapota ettől kezdve fokozatosan romlott. 1974 decemberében került a belgrádi kórházba, és 1975. március 13-án meghalt.

Ivo Andric magát az utolsó jugoszláv írónak nevezte, s valóban benne fejeződtek ki legjobban és végletes formában a délszláv térség egységtörekvései, amelyek halála után véres szembenállásnak adták át a helyüket. Műveit számos nyelvre lefordították, a Híd a Drinán című regényéből Dejan Sparavalo bosnyák zeneszerző írt operát. 2014-ben az észak-boszniai Visegradon felavatták az írónak emléket állító és egyben turisztikai célpontként is szolgáló Andricgradot (Andric város), amely Emír Kusturica filmrendező ötlete alapján készült el.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején