A kőkori Itáliában is lefejtették a halottakról a húst

„Ezt a fajta temetkezési eljárást a világ számos pontján gyakorolták, azonban eddig úgy tudtuk, hogy az őskori Európában nem volt ismert” - magyarázta John Robb, a Cambridge-i Egyetem régésze, az Olaszországban kutató szakértők vezetője. A régészcsapat eddig 22, a neolitikumban elhunyt ember szétszórt csontjaira bukkant, akik 7200-7500 évvel ezelőtt éltek. A maradványokra a dél-olaszországi Puglia régióban lévő Scaloria cseppkőbarlangban bukkantak, ahol Robb elmondása szerint az első, jól dokumentált eset fedte fel a fátylat ezen temetkezési eljárás európai jelenlétéről.

Az 1931-ben felfedezett barlang egyedülálló módon volt képes megőrizni a több ezer éves emberi maradványokat, amelyek nem csupán állati csontokkal, hanem cserépdarabokkal és kőeszközökkel voltak összekeverve. A neolitikum kori közösségek halottaikat jellemzően otthonaik alatt vagy mellett, esetleg a települések határainál temették el. Azonban ebben az esetben az otthonaiktól 15-20 kilométerre található barlangban, annak is a felső kamrájában helyezték el elhunyt szeretteik „megtisztított” csontjait.

A kutatások azt mutatják, hogy csak néhány teljes csontváz kapott helyet a barlangban, többségében valamilyen szisztéma szerint kiválogatott csontokat találtak. Néhány maradványon apró vágások jelei mutatkoztak, a szakértők szerint mindez arra utal, hogy a rítus idején már csupán kevés eltávolítandó izomszövet maradt a csontokon, ami azt jelenti, hogy haláluk után körülbelül egy évvel végezték el a szertartást.

Robb csapata szerint a „húslefejtési eljárás” egy igen hosszú, többlépcsős folyamat része lehetett. Az még nem ismert, hogy mi történhetett a holttestekkel a folyamat első részében; valószínűleg nem tették ki az elemeknek, hanem egyszerűen elásták vagy elzárták őket egy védett helyre. Körülbelül egy évvel később lefejtették róluk a még megmaradt izomszöveteket, és elhelyezték a barlangban. Mindezzel valószínűleg véget ért a gyász folyamata, ekkor a csontok a halált szimbolizáló barlangba kerültek. Az egy évig elhúzódó folyamat egyfajta átmenetet jelenthetett az ősi társadalmaknak az életből a halálba.

A régész párhuzamba állította az ősi rítusokat a mai gyászszertartásainkkal: „A halál számunkra kulturális tabu. Igyekszünk elkerülni a halál témáját, a gyászt is lerövidítjük. Az ősi kultúrákban azonban lényegesebben hosszabb volt az interakció az elhunyttal, a halott szelleme sokáig az élőkkel maradt.” Robb szerint nem véletlen, hogy egy cseppkőbarlang volt a temetkezési helyszín. Úgy véli, a csontok egyenértékűek lehettek a cseppkövekkel, a mennyezetről lecsöpögő apró vízcseppek pedig egyfajta spirituális hatalmat jelenthettek számukra, amely megtisztítja a csontokat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában