Egyedülálló római kori bronzkincs Óbudáról

2013. július 16. 11:12

A legmodernebb digitális technológiával született újjá az az egyedülálló római kori világítóeszköz, amelyet Óbudán találtak az Aquincumi Múzeum régészei. A tenyérnyi tárgy egy színházi komikus maszkot ábrázoló, két darabból összeilleszthető bronzmécses egyik fele. Hasonló mindössze néhány példány ismert az egész Római Birodalom területéről, Pannoniából ez az első ilyen darab.

Korábban

A tervek szerint szeptemberre készül el a főváros első baseball-pályája Óbudán, a Keled utcában. A sportpálya építését megelőzően gondos régészeti kutatások folytak ezen az Aquincum római kori polgárvárosától közvetlenül keletre fekvő területen.

A mécses másik oldala

Geofizikai vizsgálatoknak követően, amelyek során láthatóvá váltak a jelenleg is földben rejtőző épületek, a pálya feltöltése előtt fémkereső műszerrel vizsgálták át felszínt részben önkéntesek közreműködésével. A kutatásnak köszönhetően több száz ókori lelet: érmek, ruhadíszek, bútoralkatrészek, kulcsok, mezőgazdasági szerszámok kerültek az Aquincumi Múzeum gyűjteményébe. A régészek ekkor bukkantak egy nagy földbe süllyesztett kerámia edény alján a mécsesre.

A tenyérnyi lelet egy nagyon ritka olajmécses típusba, a két darabból álló, összeilleszthető, díszített példányok közé tartozik. A tárgy két szimmetrikus, a hossztengelye mentén összeilleszthető, önállóan is funkcionáló darabból állt. Az aquincumi edény alján egy ilyen tárgy jobb fele maradt meg.

A mécses számítógépes rekonstrukciója

A felső rész komikus maszkot ábrázol, az olajbeöntő nyílást a száj sarkában alakították ki. Az állnál található égőnyílásba rakták egykor a kanócot. A szemöldöknél egy függesztő részt alakítottak ki, amelybe egy kis bronzláncot fűztek. A hajhoz levél alakú fogantyút forrasztottak. A mécses belső oldala egyenes kialakítású, a hátsó, fej felőli részénél egy horony található, ebben illeszthették össze a tárgyat a szimmetrikusan kialakított párjával.

Az aquincumihoz hasonló, két darabból összeilleszthető példányból mindössze tucatnyi ismert a birodalomban, ráadásul eddig ez az egyetlen, hiteles ásatási körülmények között talált darabja ennek a tárgytípusnak. Pontos keltezése ezért igen nehéz, valószínű, hogy az i. sz. 1 – 2. században készülhetett.

A rekonstrukció videón

A különleges leletet egy háromdimenziós képalkotó eljárással, lézerszkennnerel dokumentálta a debreceni SziMe3D Kft egy Európai Uniós kutatás-fejlesztési projekt keretében. A szkennelt állományhoz készült el a tárgy teljes virtuális rekonstrukciója. A mécsest a tervek szerint a nagyközönség is megcsodálhatja majd élőben 2014-ben, az Aquincumi Múzeum kiállításán.

Dr. Lassányi Gábor régész cikke és a fotók az regeszet.aquincum.hu oldalon találhatóak