Veteránok lázadása

dicső múlt

Az őszülő hajú hősök, a feléjük irányuló tisztelet és a zsebükbe áramló rubelek ellenére azonban újra csatába szálltak. Céljuk, hogy a ma Volvográd névre hallgató várost át-, visszakereszteltessék Sztálingráddá. „Mi akkor Sztálingrádért és nem Volvográdért harcoltunk. A városnak vissza kell kapnia régi nevét” – nyilatkozta az ünnepségek után a 83 éves Isai Bramnik, a több hónapos gigászi ütközet egyik túlélője.

A veteránok rendkívül makacsok, és a dicsőséges múlt utáni nosztalgiától vezérelve – néhány keményvonalas politikussal karöltve - kampányt indítottak a második világháború egyik legfontosabb csatájának helyszínéül szolgáló város, Sztálingrád nevének visszaállításáért.

Az útjára indított hadjárat a legújabb megnyilvánulása annak az érzelmektől fűtött vitának, amely jó ideje izgalomba tartja az orosz dumát. A honatyák azon vitatkoznak, hogy a Szovjetunió történelemének mely eseményeiről lehet hivatalosan is megemlékezni a mai Oroszországban anélkül, hogy az ne okozzon felfordulást a társadalomban.

Georgij A. Arbatov tanácsadóként szolgált az orosz vezetők mellett Hruscsovtól Jelcinig. Szerinte „az ember nem tüntetheti el a történelem sötét lapjait. És ez igaz Sztálinra is, aki pedig egy gonosztevő volt. Egyaránt rengeteget ártott a nemzetnek és a hadseregnek is. De a város az ő nevét birtokolta, és az az ember, aki ott harcolt, azt az ütközetet soha nem felejtheti el.”

Cáricin városának nevét az 1917-es vörös forradalom tisztítótüze elsöpörte. 1925-ben, Sztálin uralmának első évében a várost Sztálingráddá nevezték át. 1942 nyarán a Wehrmacht elérte a várost és kezdetét vette a világtörténelem egyik legvéresebb ütközete, ahol a házról-házra történő harcok során – a szovjet adatok szerint – 146300 szovjet és 46700 német katona, valamint több tízezer polgári lakos vesztette életét. Végül 1943. február 2-án a bekerített 6. német hadosztály letette a fegyvert a szovjet csapatok előtt.

A csatát körüllengő dicsőség, a városért vért hullató több száz veterán kérése ellenére Putyin elnök elzárkózik a névváltoztatás elől, mondván, ez a legsötétebb sztálinista idők szellemidézése lenne.

Oroszország első embere azonban ügyes húzással élve – és aggályai ellenére - a legnagyobb tisztelettel beszélt a város hős védőiről: beszéde végén sztálingrádiaknak nevezte őket.