Védett lesz a lovasi őskori festékbánya

2012. június 3. 16:47 MTI

Hamarosan lezárul az emberiség történetének eddig ismert egyik legrégebbi bányájának, a lovasi őskori vörösfesték-bányának védetté nyilvánítási folyamata, amelynek köszönhetően a védettség ténye az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre kerül. A Veszprém megyei bánya felfedezése óta eltelt 61 év legnagyobb eredményéről a szakdolgozatát a témáról készítő történész-kutató számolt be.

Korábban

Lovas a Balaton-felvidéken fekvő, alig 400 lelket számláló község. Egészen véletlenül tett szert nemzetközi hírnévre - legalábbis tudományos körökben -, amikor 1951 tavaszán a település külterületén található, a helyiek által csak "mackói" murvabányaként emlegetett dolomitbányából útépítéshez szállított murva kitermelése közben finom vöröses por és hatalmas csontok kerültek elő.

Akkor összesen 142, emberi kéz által pattintással, csiszolással megmunkált állati, jávorszarvas-, kőszálikecske-, vaddisznó- és darucsontot találtak a régészek - eleveníti fel a történetet a szakdolgozatát az őskori bányáról készítő Kovácsné Kasza Katalin, miközben a község határában található bánya felé vesszük az irányt.

Megtudom, hogy a közigazgatásilag Lovashoz tartozó külszíni bánya az erdő közepén terül el, jelenleg egy erdészeti cég használja. Az egyhektáros terület állami tulajdonban van. A kutató sajnálkozva jegyzi meg, hogy sokan nem tudják vagy nem igazán tudják felmérni, hogy micsoda óriási régészeti felfedezés mellett élnek.

Mint ahogy azok a munkások sem tudták, akik a viszonylag kemény dolomit rétegben egy puha, úgynevezett festékföldfészekre akadtak, amelynek a színe a magas vastartalom miatt vörös volt - folytatja. - Ennek már több mint hatvan éve... Munka közben, ahogy a kőzethez akartak hozzájutni, a kezük ügyébe került állati csontokat félrerakták. Szerencsére a munkafolyamatokat ellenőrző erdész felfigyelt arra, hogy az előkerült csontok a méretük alapján nem hasonlítanak egyetlen ma élő állatra sem.

Közben megérkezünk a festékbányához. Az elhagyatott területen gyönyörű látvány tárul elénk: a függőleges bányafalat a vörös árnyalatokban gazdag dolomit színezi. Ezt az összhangot bontja meg a különböző kupacokban lerakott zöld, illetve más hulladék.

A leletanyagot a veszprémi Bakonyi Múzeum régésze Mészáros Gyula vizsgálta meg, aki már az első pillanatban látta, hogy a vörös színű csontok nemcsak hogy őslénycsontok, hanem látható rajtuk az emberi megmunkálás - magyarázza Kovácsné Kasza Katalin. - Ezek az eszközök ősi, jégkorszaki eredetűek. A régész azonnal Lovasra utazott, de a feltárás fázisait már nem tudta rekonstruálni, mert addigra a festékfészek anyagát a körülötte lévő dolomittal együtt teljesen kibányászták.

A kutatás közben még egy festékfészekre bukkant a területen, amelynek feltárása során újabb megmunkált csonteszközök kerültek elő. Kiderült az is, hogy a szabálytalan alakú festékgödör 5-6 méter széles, mélysége eléri a három métert, és a vörös festékanyag teljesen kitölti az üreget. A már említett 142 darabból álló leletanyagot Mészáros Gyula és Vértes László dolgozták fel, és az akkori Bakony Múzeumba, majd a Nemzeti Múzeumba került. Itt láthatóak azóta is az állati csontokból készült eszközök a régészeti kiállításon.

A történész beszámolója szerint fény derült arra is, hogy a lovasi anyag az eddigi legrégebbi ismert bányából származik. Amíg a korábban legősibbnek tekintett bányák az újabb kőkor, azaz neolitikum körülbelül 6000-7000 éves kovafejtői voltak, a lovasi leletek a bányászat kezdetének időpontját messze hátratolták a jégkorszakba, több mint 10 000 évvel a neolit bányák keletkezési ideje mögé.

A helyszínen talált szerszámok az ősember bányászati munkáját segítették. A kutatók szerint az egykor ott élő emberek több ezer évvel megelőzték korukat: összetett, csákányszerű, nyeles szerszámokat használtak, ami egészen különleges.

Kovácsné Kasza Katalin közlése szerint a leletanyagot a nyolcvanas évek elején értékelte újból T. Dobosi Viola régész. Próbaásatást végeztek a területen, amelynek során településnyomokat, eszközöket és további festékfészkeket kerestek. Ez utóbbit találtak is, de festékfészket már nem.

Máig gondot jelent az 1951-ben megtalált első festékfészek pontos helyének behatárolása. 1995-ben a bochumi múzeum igazgatója vetette fel a lovasi leletek radiokarbonos vizsgálatának lehetőségét, azt Zürichben el is végezték. A festékbányából származó csontminták úgynevezett C14-es szénizotópos vizsgálatával megállapították, hogy azok 11 ezer 740 évesek.

A szakemberek úgy vélik, hogy a leletek stabil, jelentős lélekszámú népességet sejtetnek: a lovasi közösség tevékenysége nagyjából húsz kilométer sugarú körben képzelhető el a nyersanyagok minősége alapján.