Nyilvános a Jackie Kennedy-interjú

Az 1964-ben felvett, hét részből álló interjúsorozat hamarosan könyv- és hangformátumban is elérhető lesz. Ebben az özvegy John F. Kennedy egyik tanácsadójával, Arthur M. Schlesinger Jr. történésszel beszélget férje elnöki éveiről, házasságukról és a politikai életben betöltött szerepéről, JFK haláláról azonban egy szó sem esik.

A nyolc és fél órás interjút Jacqueline Kennedy kérésére nem adták közre, 1994-ben bekövetkezett haláláig pedig soha nem beszélt azokról az évekről. A The New York Times amerikai napilap birtokába került felvételek átiratainak segítségével azonban betekintést nyerhetünk a 20. század második felének egyik legrejtélyesebb asszonyának életébe, aki személyiségével maga is formálta a Kennedy nevével fémjelzett éveket. Jóllehet az interjú nem változtatja meg gyökeresen a Jacqueline-ről vagy az elnökről alkotott eddigi képünket, további adalékokat szolgáltat az amerikai történelem eme alaposan kutatott fejezetéhez.

Jacqueline kertelés nélkül beszélt a világ vezető politikusairól; szerinte Charles DeGaulle francia elnök „egocentrikus”, Martin Luther King tiszteletes „hamis”, Indira Gandhi későbbi indiai miniszterelnök pedig „inkompetens, keserű, szörnyű nő”. Jacqueline idézett férjétől is, aki óvta Amerikát alelnökétől, a merénylet után JFK örökébe lépő Lyndon B. Johnsontól. A szókimondó asszony szerint a „politika harcosan liberális asszonyai” férjével szemben inkább Adlai Stevenson demokrata elnökaspiránst részesítik előnyben, mivel „irtóznak a szextől”. Madame Nhu, a dél-vietnámi elnök sógornőjéről és Clare Boothe Luce egykori kongresszusi képviselőről pedig a következőket mondta: „Nem lennék meglepve, ha leszbikusak lennének”.

Jacqueline semmi rosszat nem tudott mondani férjéről, s inkább JFK hűségét, érzékenységét és bátorságát emelte ki a Schlesingernek adott maratoni interjú alatt. Az egykori First Lady nem említi az Addison-kórral folytatott küzdelmét, se gyakori hátfájásait, illetve az 1954-es műtétjét, amibe majdnem belehalt. Jacqueline visszaemlékszik, hogyan olvasott férje séta, fürdés, ebéd vagy nyakkendőkötés közben, s amikor a 45 perces délutáni szunyókálás idejére pizsamát vett fel a Fehér Házban. John sokszor sírt előtte, például egyszer a hálószobában, arcát kezébe temetve, az 1961-es Disznó-öböli kudarc nyomán kibontakozó vitát követően.

Házasságát Jacqueline hagyományosnak ábrázolta, amely szerinte inkább „viktoriánus és ázsiai” jellegű volt. Az volt a célja, hogy otthonában megteremtse a „szeretet, a biztonság és a béke légkörét”, a gyerekeknek pedig a jólétet. Elmondása szerint sohasem veszekedtek férjével, akivel sokban megegyezett a véleménye. Michael Beschloss történész szerint „nagyarányú a megfelelés” aközött, hogy kiről volt jó, illetve rossz véleménye az ex-First Ladynek, illetve hogy kit tüntetett ki bizalmával az elnök, s kivel volt elégedetlen – bár az egyelőre nem tisztázott, hogy ki hatott kire, mivel az irány esetenként változott.

1962-es indiai és pakisztáni utazását felelevenítve Jacqueline elmondta, mennyire megdöbbent az újonnan kinevezett pakisztáni nagykövet, Walter McConaughy tapintatlanságán – olyannyira, hogy le akarta váltatni, s konkrét személyt is ajánlott helyette férje figyelmébe. JFK is meglepődött a levél őszinteségén, s a táviratot azonnal átadta a felesége által egykedvűnek és határozatlannak tartott Dean Rusk külügyminiszternek; a karrierdiplomata McConaughy azonban posztján maradt, egészen 1966-ig.

A Jacqueline Kennedy: Historic Conversations on Life With John F. Kennedy címmel megjelenő könyvben több férfiról is kíméletlen őszinteséggel beszél az egykori First Lady. A gyermekeik megrendszabályozása szerinte Joseph P. Kennedy Sr., az elnök apjának érdeme. A legfelsőbb politikai vezetésből elismeréssel szól az elnök bátyjáról, Robert F. Kennedyről, Robert S. McNamara védelmi miniszterről és McGeorge Bundy nemzetbiztonsági tanácsadóról. André Malraux francia regényíróról csak szuperlatívuszokban beszél: „a legcsodálatosabb ember, akivel valaha beszéltem”, de jó véleménnyel van Alberto Lleras Camargo kolumbiai elnökről is. Jacqueline Kennedy valószínűleg szándékosan beszélt az „elvárásoknak” megfelelően, mivel tudta, hogy az interjú történelmi feljegyzés, a Kennedy-adminisztráció oral history projektjének része.

Az interjú során szóba került JFK beiktatási napja is; ekkor Jacqueline még a császármetszés után lábadozott, s meglehetősen kimerült volt, így nem is tudott felkelni az ágyból. Egészen addig, míg Dr. Janet Travell, a Fehér Ház későbbi orvosa oda nem lépett hozzá, s átadott egy narancssárga gyógyszert – csak akkor tudta meg, hogy Dexedrine-t kapott.

A könyvhöz írt előszóban Caroline Kennedy elmondja, hogy apja beiktatásának 50. évfordulója miatt járult hozzá a hanganyagok publikálásához. Szerinte ugyanis kár lett volna, ha édesanyja nézetei kimaradtak volna a történészek eszmecseréiből és a közvéleményben a róla kialakított torz kép marad meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait