Konferencián emlékeztek a kitelepítettekre

2010. október 20. 13:26 MTI

A Hortobágyra hatvan évvel ezelőtt kitelepítettek ügye nem csak az érintetteké és családtagjaiké, azt a magyar kormány is szívügyének tartja, ezért nem hagyja őket magukra - mondta el Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára egy Budapesten rendezett konferencián.

Korábban

A Deportálás és kitelepítés az ötvenes években címmel rendezett konferencián Rétvári Bence kitért arra is, hogy vasárnap avatják fel Budapesten a deportáltak tiszteletére állítandó emlékművet, amellyel - mint mondta -, húsz éves adósságot törlesztenek.

"Az emlékmű és a megemlékezések mind annak a záloga, hogy soha senki ne felejtse el, voltak akik az embertelenségben emberek maradtak, legyőzték a rendszert önmagukban" - fogalmazott a KDNP-s politikus. (A fővárosi közgyűlés tavaly augusztusban egyhangúlag fogadta el az öt frakció közös javaslatát, hogy emlékművet állítsanak a Hortobágyra kitelepítetteknek. A főváros I. kerületében felavatandó emlékmű lesz az első országos emlékhely, amely a 12 hortobágyi kényszermunkatábor elszenvedőinek, illetve a több mint 15 ezer budapesti kitelepítettnek állít emléket.)

Hantó Zsuzsa szociológus a történteket felidézve elmondta: a hortobágyi deportálási hullám 1950. június 23-án kezdődött. A rákövetkező években több ezer családot hurcoltak kényszermunkatáborokba. Az embertelen körülmények között tartott családok fegyveres őrizet mellett, jogaiktól, emberi méltóságuktól megfosztva végeztek nehéz fizikai munkát. Rámutatott: az 1953. júniusi amnesztia sem hozott lényeges javulást, senki nem mehetett vissza eredeti lakhelyére, semmit nem igényelhetett vissza az elkobzott javakból és csak segédmunkát végezhettek.

Kuthi Anna szociológus, a téma kutatója előadásában azt emelte ki, hogy a fiatalok egyáltalán nem tudnak az 1950-53 közötti hortobágyi deportálásokról, arról, hogy családok ezreinek életét tették tönkre. Kutatásában a fiatal szociológus - aki a Hortobágyra gyerekként deportáltak 1953 utáni visszailleszkedését vizsgálta - kitért arra is, milyen elhallgatások voltak a családokban, miért nem tartották fontosnak a történtek "továbbadását".

Mint elmondta: a rendszer indukálta az elhallgatásokat, s ami megdöbbentő volt számára, az a "kötelező történelmi amnézia". Amikor 1953-ban amnesztiával elengedték ezeket az embereket, kötelező felejtést róttak rájuk - mondta. A rendszerváltás volt az a pillanat, amikor elkezdtek mesélni az ott történtekről, de még most is kevesen tudnak a deportálásokból, hiányzik a történelemkönyvekből - fűzte hozzá.

Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, aki maga is kitelepített volt családjával, személyes visszaemlékezéseit osztotta meg a jelen lévőkkel. A konferencián jelen volt Mádl Dalma, a volt köztársasági elnök felesége, aki fiatalként egy mohácsi gimnazista lánynak segített menekülni a hortobágyi kitelepítések elől.