Ismét a kritikák kereszttüzébe került a varsói felkelés
2010. augusztus 17. 09:02
"Nem egyszerűen ostoba ötlet volt, hanem bűn is" - ez a korábban elképzelhetetlen hangvételű sommás ítélet volt olvasható az 1944-es varsói felkelés évforduló apropóján a lengyel Przeglad hetilapban közölt írásban, amelynek következtében újra fellángolt a vita a hatvanhárom napig tartó, 200 ezer emberi életet követelő mozgalom céljáról.
Korábban
A Honi Hadsereg parancsnoka, a Tadeusz “Bor” Komorowski által vezetett németellenes felkelést azért robbantották ki, mert azt hitték, hogy a Szovjetunió megtámadja a lengyel fővárost megszálló német hadsereget. A felkelők még a Vörös Hadsereg érkezése akarták birtokba venni Varsót, amellyel a háború utáni függetlenség alapjait próbálták lerakni.
A szovjetek azonban megtorpantak a Visztula másik oldalán, így a németek páncélosai könnyűszerrel rohanhatták le a fővárost, majd több tízezer lengyel katonát mészároltak le. Az amerikaiak és a britek közbenjárása ellenére a szovjetek nem léptek közbe, így Varsó elesett. A németek evakuálták az életben maradt félmilliós lakosságot, s szisztematikusan felrobbantották az épületeket. A két hadsereg közötti aránytalanságokat jól tükrözi, hogy míg a németek kilencezer embert vesztettek, addig Lengyelország oldalán 16 ezerre tehető a harcokban elesett katonák száma, s 200 ezerre a civileké.
A kommunista uralom alatti évtizedekben a hivatalos média szovjetellenes felkelésnek minősítette a földalatti szervezkedésű Honi Hadsereg által szervezett, felelőtlennek tartott akciót. A felkelésre hivatalosan nem emlékeztek meg, sok vezetőt bebörtönöztek, másokat kivégeztek. „Végigsétáltam Varsó romjai között, s láttam, hogy katasztrófa történt” – emlékezett vissza Wojciech Jaruzelski, a kommunista Lengyelország utolsó vezetője.
A szabadságharcosok emlékét sokáig a nyugatra szakadt lengyel emigránsok őrizték, amely a kommunizmus bukása, 1989 után Lengyelország identitásának központi elemévé vált. A néhai Lech Kaczynski 2005-ben többek között annak is köszönhette államfővé választását, hogy múzeumot építtetett a felkelés áldozatai számára.
A nemzeti sorstragédia megítélése ma már egyáltalán nem egyöntetű, amelyet jól jellemez az, hogy a szuveníresek ma már olyan műanyag gyermeksisakokat is árulnak, amelyeket a partizánok a németektől zsákmányoltak. Jan Oldakowski múzeumigazgató pedig többször is hevesen kikelt az ellen, hogy a háborút újrajátszók bátor gyermekkatonákat visznek színpadra, ugyanis ez meglehetősen ritka jelenség volt akkoriban.
Augusztus elsején, miután a felkelők előtt tisztelegve országszerte megszólaltak a harangok, Grzegorz Schetyna házelnök felszólalásában a következőket mondta: „Ma a történészek közül sokan kérdezik, hogy a Varsó által hozott áldozat pazarlás volt-e. Azt kell, hogy mondjuk: nem volt az. A hatvanhárom napnyi áldozat, az okkupáció estéjének áldozata, a felkelés, mind-mind olyan szimbólum, amely inspirációt jelentett az elkövetkező generációknak.”
Ahogy a lengyelek életében egyre meghatározóbb lett a felkelés, annál jobban elfogadottá vált az a nézet – egyetértésben a kommunista kormánnyal –, hogy az eseménynek be kellett következnie. „Szinte mindenkit magával ragadott a felkelők és a civilek által tanúsított bátorság, akik hatvanhárom napig magányosan, egyenlőtlen harcot vívtak a németekkel, s akiket ugyanakkor borzongással töltött el a hatalmas emberi és anyagi veszteség” – írta a Przeglad magazin hasábjain Jan Ciechanowski történész, aki maga is részt vett a felkelésben.
Egy múlt évi felmérés szerint a megkérdezett lengyelek kilencven százaléka számára fontos jelentőséggel bírnak az 1944-es események, míg hatvannyolc százalékuk igazoltnak vélte a felkelést, de csak minden negyedik megkérdezett volt azonos véleményen a felkelőkkel.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
4. A világgazdaság a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- Tizenhatszor annyi követ használtak fel az Asszuáni-gáthoz, mint a Kheopsz-piramishoz
- Saját hatalmát és a Szovjetuniót is elsöpörték Gorbacsov reformjai
- Szaddám Huszein 1991-ben úgy gondolta, megnyerte a történelem első élőben közvetített háborúját
- Gyűlölte a Sebhelyesarcú gúnynevet Al Capone
- A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
- A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa
- Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
- Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás
- Kereskedelmi viszonyait fenntartva maradt semleges Svájc a második világháborúban
- Húsz évig várt, hogy elvehesse kedvesét a brit filozófus, John Stuart Mill 19:05
- Minden kiküldetésük előtt bizarr szertartást végeztek el az azték kereskedők 18:05
- Marilyn Monroe is népszerűsítette a cowboyok viseletét, a farmernadrágot 16:05
- Haláláig tagadta bűnösségét Martin Luther King merénylője 15:05
- Szerzetesből besúgóvá vált a magyar jakobinusok vezére, Martinovics Ignác 14:20
- Charles Lindbergh már 23 órája ébren volt, amikor megkezdte az Atlanti-óceánt átszelő útját 12:20
- Fontos szerepe volt La Fayette márkinak az Egyesült Államok függetlenségi háborújában 11:20
- Névadó szentjével azonosította magát a megbomlott elméjű Kolumbusz Kristóf 08:20